„Közeleg a karácsony. A várakozás pillanataiban járunk. Jézus Krisztus földi születésének megünneplésére készül a keresztény világ.
De nem mindenhol és nem minden keresztény teheti ezt meg békében és szabadon.
A világon minden öt olyan ember közül, akit a vallása miatt üldöznek, négy keresztény. Mindez azt jelenti, hogy a kereszténység számít napjaink legüldözöttebb vallásának. Afrikában és a Közel-Keleten embereket mészárolnak le, vagy üldöznek el otthonaikból, pusztán azért, mert keresztények.
A karácsony reményt ad, hogy ez a sötétség egyszer valahára felhasad.
Mi, magyarok – akár történelmünkből, akár saját életünkből megtapasztalva – pontosan tudjuk, mit jelent az, ha porba akarják tiporni, ha el akarják törölni saját vallásunkat, identitásunkat, szokásainkat.
Így volt ez a kommunizmusban is, ahol az antiklerikális harc jegyében próbálták elvenni egyik legszentebb ünnepünket, a karácsonyt.
De ahogyan annak lennie kellett: a fenyőünnepnek is leáldozott a kommunizmussal.
A keresztényellenes hangok azonban nem szűntek meg, csak új csomagolásban jelentkeztek. Így lett a szemükben »letűnt«, »avítt« dolog a kereszténység, egyenesen a »kirekesztés« megtestesítője, a karácsony pedig egyszerű kirakatünnep, ahol a »boldog karácsonyt« helyett »kellemes ünnepeket« kell kívánni, nehogy megsértsünk valakit.
A politikai korrektség romboló hatása a kommunizmuséval vetekszik. Ezt látjuk itt Európában, amikor karácsonyi ünnepségeket törölnek el, amikor kereszteket retusálnak le termékekről, amikor keresztet távolítanak el szobrokról. A példa ragadós és sajnos még hosszan sorolható.”