„Mit hozott 2017?
Egységes magyarellenességet az amúgy szétzilált román politikumban. Feltétlen Fidesz-gyűlöletet a magyarországi ellenzék körében, a rasszista szélsőjobb összeborulási kísérletét a baloldallal. A migránskérdés igazi dimenziójának és hatásainak felismerését Európában. (A beismerés még késik.) Kiszorítósdit, szankciókat, háborút világszerte. Hatalmas profitot a fegyverkereskedőknek, embercsempészeknek, nyomort, halált azoknak, akiknek semmi közük nem lehetett a világ vagyonának újrafelosztási kísérleteihez.
2017 némiképpen felidézte a száz évvel korábbi puskaporos légkört.
Túl az igazságon talán ideje lenne 2018-ban felfedezni a valóságot: nem egymás ellenében, csakis együtt, egymásért maradhatunk emberek. Ám az igazi kereszténységből kinőtt humanizmustól is nagy hévvel és igyekezettel próbálták az új kor tervezői megfosztani az emberiséget. 2018-ban is a legfontosabb küldetésünk: embernek maradni, akkor is, ha a dehumanizálódott Homo sapiens egyre inkább kiszolgáltatja magát az általa teremtett Mesterséges Intelligenciának, miközben elfojtja magában azt, ami őt az állatvilágból kiemelte: érzelmi intelligenciáját. De jó lenne, ha néhány év távlatából úgy értékelhetnénk 2017-et, mint azt az esztendőt, amikor ismét rátaláltunk az önmagunk felé vezető útra!”