Nem árt, ha ez a gyűlölködő és kirekesztő magyar reformátusság is szembesül azzal, hogy milyen az, amikor a gyűlölet és a kirekesztés elleni küzdelem professzionális harcosa prófétai hevülettel tükröt tart elé.
„Balavány György, az igazi keresztyén, amúgy liberális, vagy mi, ezt a kérdést bírja megfogalmazni a hvg.hun: »Miért a gyűlölködés és kirekesztés melegágya a Magyar Református Egyház?« Balavány György számíthat ránk. Végtére is, ráfér egy kis promóció a valaha szebb napokat látott HVG-re, s a valamikor nem így gondolkodó publicistájára is. Továbbá nem árt, ha ez a »gyűlölködő« és »kirekesztő« magyar reformátusság is szembesül azzal, hogy milyen az, amikor a gyűlölet és a kirekesztés elleni küzdelem professzionális harcosa prófétai hevülettel tükröt tart elé. Mégpedig igazi keresztyén szeretetből. Mert ugyebár az, aki küzd a gyűlölet ellen, nem lehet gyűlölködő. Hogy úgy mondjam, ez ontológiailag kizárt. Ez olyan lenne, mint a zsidó antiszemita, avagy a liberális fasiszta. De mint tudjuk, ilyen nincs. Hogyan is lehetne Balavány úr és a HVG gyűlölködő?
Szóval, én egyfolytában csak csodálkozom, hogyan is lehet egy ilyen kérdésbe bújtatott durva állítást megfogalmazni? Csak a református egyházi belügyekben kevésbé járatos olvasónak mondom, a Magyar Református Egyház a világ minden táján élő magyar reformátusok összessége (szemben a Magyarországi Református Egyházzal, amely az országhatáron belüli reformátusságra utal). Balavány úrnak sikerült a magyar reformátusok összességéről ezt a megbélyegző, démonizáló mondatot leírnia, s a HVG-nek, amely mégis csak egy országos jelenlétű portál, megjelentetnie. Tehát nem a nyilvánosság legaljáról beszélünk. A magyar reformátusok, éljenek tehát bárhol is a világon, megtudhatják ebből az igazi keresztyén mondatból, hogy valójában milyenek is ők. Gyűlölködnek és kirekesztenek. Na, jó, mondja Balavány, »akadnak kivételek«, de ő a »nagy képről« beszél.
De miért is ilyenek a magyar reformátusok? Balavány nem ad rá magyarázatot, ő csak kérdez, ugyebár. Még csak kísérletet sem tesz arra, hogy a kérdésében megfogalmazott súlyos állítást, egészen pontosan rágalmazást, valamiképp alátámassza. Ő állít. Az írás arról szólna ugyebár, hogy ma, a Reformáció 500. évfordulóján hol vannak a reformátorok? Ezt a kérdést természetesen fel lehet tenni. Nincs ezzel semmi baj. De sajnos Balavány György ezt a vonalat hamar félredobja, hogy aztán teret engedjen árnyaltságot éppen nem mutató véleményének. Ime: »Most, 2017. október 31-én az egyház, beleértve mindegyik keresztény felekezetet, világszerte rettenetes állapotban van. (Adjunk a tisztességnek: akadnak kivételek, de itt most a nagy képről beszélek.) A szekuláris világ hétköznapi tapasztalata az egyházzal kapcsolatban a következőképp foglalható össze: képmutatás, széthúzás, gyűlölködés, korrupció, harc a hatalomért, a képmutatást már mondtam, más vallások gyalázása, kárhozattal való fenyegetőzés, kirekesztés, megbélyegzés, türhőség, műveletlenség, maradiság, ítélkezés, szexuális és gazdasági visszaélések, gyermekek megrontása, és persze képmutatás.«”