„Fontos, mondhatni sorsfordító esztendő áll az erdélyi magyarság előtt. Persze, szenvedésekkel, na meg örömökkel tarkított kicsi magyar világunkban minden nap fontos, minden nap meg kell küzdenünk a már kivívott, s még kivívásra váró jogainkért, céljainkért, álmainkért, 2018-ban viszont nemzetünk, a magyar nemzet erejét kell felmutassuk.
2018 december elseje Erdély elcsatolásának napja. Száz éve lesz annak, hogy Románia valóra váltotta nemzetállami ambícióit, ugyanakkor száz éve lesz annak, hogy elfelejtette a Gyulafehérváron tett nemes ígéreteit, s mi magyarok – etnikai kisebbségként – azóta is kénytelenek vagyunk elkeseredett harcot vívni identitásunk legapróbb morzsájáért is.
2018 viszont remek alkalom arra is, hogy hallassuk hangunkat, hogy megmutassuk, mit tettünk le az asztalra száz esztendő alatt, s hogy még mindig itt vagyunk, és itt is leszünk, hogy számon kérjük az ígéreteket. Ezt viszont csak úgy tudjuk elérni, ha egységesek vagyunk, ha nemzetben gondolkodunk, nem pártokban, s ha nem mondunk le önmagunkról, saját sorsunk alakításáról. Kossuth Lajost idézve »még mindent meg lehet menteni, veszve csak azon nemzet lehet, amely lemondott önmagáról.«”