Tessék mondani, baszni azért még szabad?

„Eszmetörténeti alapozó következik, visszamegyünk az időben egészen a Nagy Francia Diákforradalomig.

Ha nincsenek a korban megszokott, nemileg szegregált kollégiumok mellett magánkollégiumok, ahol a gazdagabb gyerekek a tétlen szemlélődő és méltán felháborodó többséggel szemben, koedukálódva könnyedén koituszhoz jutottak, akkor nincs ’68-as lázadás se. Ez még valamennyire érthető, hiszen senki ne álljon az ember és a dugás közé.

A görögök szerint hajózni márpedig kell, a modern ember meg hajózás nélkül még valahogy elvan, de baszás nélkül nem.
Szóval kitört ’68, és vele együtt jöttek a különböző öregebb, satnyább, undorítóbb, de azért fiatal egyetemista lányokat szívesen kúrogató weinstein professzorok a társadalomtudományi tanszékek mélyéről, és ebből lett a neo-illetve kultúrmarxizmus, ami meg éppen felfalja gyermekeit. Ha csak egymás között intéznék ezt a felfalást, az nem volna különösebben zavaró, hiszen kit zavar, ha a liberálisok nem szaporodnak. Baj az, hogy a biológiai helyett felfedezték a szűznemzés testrabló módozatát, a saját kis gusztustalan dogma-lárváikat bejuttatják az ártatlan gazdatestekbe, és egyúttal ezt elnevezték egyetemi oktatásnak.

A sokadik generáció az ellen lép fel, amiért kitört a forradalom. A szabad csajozás és a szabad baszás ellen.
És persze a hatalmi helyzetből elkövetett baszás ellen, aminek előfordulási gyakorisága Hollywood után a különböző haladó tanszékek környékén a legmagasabb, következésképpen viszonylag furcsa felbujtóként parókát húzni és morálteológusként ítélkezni.

Eltelt egy fél évszázad, és eljutottunk addig a forradalmi gondolatig, hogy TE NE basszál! Sőt, ne is akarj, mert akkor gondolatban vétkezel, és a legtöbb, amit férfiként a világbékéért és a haladásért tehetünk, az önmagunk kasztrálása.”