„Bizonyos, hogy amíg Románia nem kászálódik ki a korrupció, a bürokrácia, a minden hájjal megkent nagymenők és kiskirályok hálójából, nem várható az egyéni és közösségi életszínvonal hirtelen megugrása, a fiatal munkaerő itthon tartása, az emigráltak tömeges hazatérése.
Ugyanakkor az sem véletlen, hogy a mindenkori bukaresti kormány csak ímmel-ámmal foglalkozik az elvándoroltak hazacsábításával. Köztudott, hogy a kenyerüket külföldön megkeresők évente több milliárd eurót postáznak gyakorlatilag a román gazdaság címére, ami távolról sem elhanyagolható bevételforrás. Közben pedig egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a kint élő románok szervezetei is a kormányra, hogy Bukarest hathatósan segítse őket identitásuk megőrzésében – azaz ottlétüket tegye otthonosabbá.
Ilyen körülmények között csakis látszatmegoldások születhetnek, a vészjósló demográfiai folyamatokhoz passzívan viszonyuló román államtól e téren sem lehet sok jóra számítani.”