Bush ugyan megbánást fejezett ki, de cseppet sem alázkodott meg.
„A sértett csoport oldaláról milyen következménye lehet a kollektív szégyen kifejezésének? Giner-Sorolla és munkatársai (2007) arra voltak kíváncsiak kutatásukban, hogy mi eredményez nagyobb valószínűséggel megbocsájtást a sértett fél részéről, a bűntudat, a szégyen vagy önmagában a jóvátétel? Eredményeik szerint amennyiben a külső csoport jóvátételt ajánlott fel, kevésbé vélte ezt sértőnek az áldozati csoport abban az esetben, ha a külső csoport szégyent fejezett ki, mint ha bűntudatot. Vagyis arra az általános következtetésre jutottak, hogy bocsánatkérés esetén a szégyen kifejezése sokkal inkább enyhíti a sértést, mint a bűntudaté.
Giner-Sorolla és munkatársai szerint a szégyen, akár egyéni akár kollektív szinten nézzük, magasabb fokú tiszteletet és megelégedettséget vált ki a sértett félből, mint a bűntudat.
Az ilyen kutatásoknak komoly politikai üzenete van arról, hogyan kellene egy vezetőnek a nemzeti alapú megbánást tolmácsolnia, ha valóban a másik fél kibékítése a cél. Ezeknek az eredményeknek a fényében érthető, miért nem sikerült maradéktalanul megbékítenie Bush elnöknek az arab világot 2004-ben, amikor az iraki Abu Ghraib börtönben történt kínzásokról azt mondta, »hiba« volt (Office of the Press Secretary, 2004 május 5., idézi: Giner-Sorolla és munkatársai, 2007). Bush ugyan megbánást fejezett ki, de cseppet sem alázkodott meg.
Ilyen esetekben a bocsánatkérő valószínűleg úgy ítéli meg, hogy hatékonyan járt el, hiszen morális érzelmeket fejezett ki. A mögötte álló tömeg dicsőíti vezetőjét ezért az erkölcsi tartásért. A kívánt eredményt azonban ilyen hozzáállással ritkán érik el a nemzetek, a hosszú távú béke megalapozása érdekében érdemesebb alázattal és szégyennel fordulni a múltbéli sérelmek felé (Giner-Sorolla és munkatársai, 2007).
Az ehhez hasonló kutatási eredményeket nemcsak nemzeti, de személyes élethelyzetekben is alkalmazhatjuk, és segíthet megértenünk, hogy különböző nemzeti, vallási, etnikai, nemi csoportok múltbéli sérelmei miért nem enyhültek máig sem néhány »egyszerű« bocsánatkérést követően.”
Tudomány és vallás, tények és elméletek, lyukak és Isten, hitek és bizonyosságok. A fókuszcsoportos Nagy Ádám szétszedi Tudóslányt, mi nekiesünk Nagy Ádám mondásainak. Szilvay Gergely írása.
A kétszáz éve született Bereczki Mátéra emlékezünk. Gózon Ákos írása.
„Egy ország nem minden téren lehet versenyben – a legfontosabb, hogy a saját erősségeire koncentráljon” – vallja Sir Philip Campbell.
Több száz szakcikk, könyv, jogszabály került ki a tollából, meghatározó jogásza volt a 20. századi Magyarországnak: Nizsalovszky Endrére emlékezik szerzőnk.
A Brain Bar alapítójával az idén tizedik születésnapját ünneplő jövőfesztiválról, egyetemi szemléletformálásról, új kötetéről és a katonaság regeneráló erejéről beszélgettünk.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
A felhasználók nem győznek köszönetet mondani a szervezőknek és a beszélgetésben résztvevőknek, hogy mertek vitázni Európa békéjéről.
