Megint nagyobb a tét, mint amiről a vita szól

„»Az élet dolgában Istené a végső szó...«, és »A kivégzendő bűnös lelke valószínűleg még nincs kész az örök életre.« – mondtam. És továbbra is ezért gondolom, hogy ameddig lehet, más eszközökkel kell élni a halálbüntetés helyett. Azonban ha az ítélet igazságos, és a társadalomnak nincs módjában más eszközökhöz folyamodni, valamint ha, amint a Katekizmus ide vonatkozó pontja a Jn. 19. fejezetének kifejtéseként a törvény isteni eredetére utal, akkor a halálbüntetésre úgy kell tekintenünk, mint ami nem ellenkezik Isten tervével arról, hogy mikor kéri vissza a lelkét az elítéltnek.

Igen súlyos, az Egyház alapjaira vonatkozó kérdéseket érint egy ilyen vita. Itt teljességgel nem igazíthat el se a pedagógia, se a pszichoterápia, se a politika. Ebben a mélységében az Igazság Lelke tud segíteni, miközben teológusok tucatjai vizsgálják a fent felvázolt kérdést teológiai, krisztológiai mélységében. Az az aránytalanság viszont sért, sebet üt a szívemen, hogy az abortusz elleni küzdelemben nem megyünk el a végsőkig, hiszen ott arról van szó, hogy ártatlan embereknek eleve meg se adjuk a jogot az élethez. Akkor az az állami hatalom, amely az abortuszt legalizálja, eltörli a halálbüntetést? Ilyen szédítő aránytalanság ordít! Nem halljátok?”