Csak a Fidesz

„Nagyon irigylem Marosán Györgyöt. Amiért volt annyira magabiztos, és egykori péksegédként rendelkezett azzal a szakmai tudással is, hogy ellentmondást, kételyt nem tűrve ki tudta jelenteni elvtársainak: „Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy!” Irigylem az átkos „Buci Gyuri”-ját, amiért ilyen határozottsággal át tudta vágni a gordiuszi csomót. Jóval nehezebb a dolgom ugyanis, ha arra a kérdésre szeretnék választ találni, ami a kenyér és a pofa viszonyához hasonlóan egyre csak izgat egy ideje. Jelesül, hogy vajon Magyarország túl kicsi, vagy esetleg a Fidesz növekedett túl nagyra az elmúlt esztendőkben.

Vannak jelek, amik azt mutatják: finoman szólva is túl jól sikerült, amit talán csak Lánczi András filozófus-rektor nevez a kormánypárt »legfőbb politikájá«-nak, mindenki más szerint egyszerű korrupció. Megesik, hogy a különböző fejlesztések megvalósítása során – esetleg közönséges hatalomgyakorlási praktikák bevetése kapcsán – régi fideszes polgártársak kénytelenek egymásnak feszülni. Ez néha banális, burleszkfilmbe illő szituációkat, néha kényelmetlen, sokak számára feszengéssel teli helyzeteket, ám máskor egészen súlyos következményekkel járó félresiklásokat eredményez. Mindhárom forgatókönyv megvalósult a közelmúltban, három különböző városban. Más és más sztorik. Előre szólok, hogy egyiknek sincs ott a hátterében Soros György démoni alakja, és egyik sem a »filantróp spekuláns« magyarországi szabadcsapatainak felforgató aknamunkájának a következménye. Egyvalami van mindhárom sztori mögött: a Fidesz. Csak a Fidesz.

(...)

A három eset azért mégis arra enged következtetni, hogy nem az ország a kicsi, hanem a Fidesz növekedett benne túl nagyra. Amiben kulcsszerepet játszhatott a Marosán György által emlegetett pofaméret is – de hát ezt azért mi csak nem jelenthetjük ki Buci Gyuri magabiztosságával!”