„2017 szeptemberére eljutottunk odáig, hogy a magyar kormány nem talál kivetnivalót abban, hogy az évek óta tövig nyomott, agyatlan migránsellenes propagandájuk által felhergelt magyar emberek konkrét bűncselekményeket követnek el.
Sem a magyar miniszterelnöknek, sem a kancelláriaminiszternek nincs üzenete azok számára, akik elítélik az ártatlanok elleni erőszakot és fenyegetést. Az őcsényi rongálók felé közben nagyon is van üzenetük: kiállnak mellettük.
Az, hogy egy választott politikai vezető egy ennyire tisztán nyilvánvaló ügyben az erőszakos bűnelkövetők oldalára áll, tényleg a világtörténelem legsötétebb időszakait idéző erkölcsi mélypont az Orbán-kormány, és velük együtt sajnos az egész magyar társadalom számára.
A legtöbbször az emberek azért folyamodnak az erőszakhoz, mert erkölcsileg helyesnek tartják. Egy ideális világban a politikai vezetők dolga pedig az, hogy bizonyos kérdésekben morális iránytűként megmutassák, mi az, ami mögé az általuk vezetett ország közvéleményének nagyobb része oda tud állni. Ehelyett Orbán Viktor és Lázár János bűnözőket menteget, sőt kiáll mellettük. Azt eddig is tudtuk, hogy ha az állam közpénzmilliárdokból harsogja, hogy gyűlölni kell, annak valószínűleg erőszak lesz a vége, Orbánék elindították ezt a vonatot, és nagyon úgy tűnik, hogy most már, ha akarnának, sem tudnának leugrani róla. A gond csak az, hogy mögöttük ott robogunk mindannyian, egész Magyarország, még akkor is, ha nem értünk egyet velük.”