„Ha a kormány tagjainak létértelme az abszolút demokrácia beteljesítése, miért vannak egyáltalán választások? Miért vannak pártok, és annak programjai, ha az emberek úgyis tudják mit akarnak?
Ez a kettősség nem oldható fel könnyen. Ebből látható, hogy az emberek elsősorban nem arra voksolnak, aki ugyanúgy gondolkodik, mint ők, hanem akiben bíznak, hogy a helyes döntéseket hozzák meg a megfelelő kérdésekben; bár nyugaton nagyobb az átfedés, keleten innen ered a tekintélyelvű politika elterjedése. Mivel az értékek úgyis kiüresedtek, a hangsúly nem azon van, az csak inkább a körítés az erőskezű, becsületes és kedves vezető képe mellé. Az értékrendeket nem szavazatnyerésre használják, hanem azok elvesztésének meggátlására. Szavazna-e Orbán Viktorra 40%, ha zöldpárti kommunista, esetleg anarcho-kapitalista lenne? Nem valószínű, de ugyanúgy nem szavazna senki Németh Szilárdra sem, bármennyire bizonygatná, hogy ő a leghűbben templomba járó mélykeresztyén. Ami keleten választást nyer, egy szélsőséges ember egy mérsékelt ideológiai színezettel. És most tekintsük a valóságot: mi olvasható a kormány(közeli) médiában? Mire helyezik a hangsúlyt a közpénzben nem szűkölködő médiumok? Bármelyik cikkbe beleolvasunk, a következő szavakat fogjuk felfedezni: migránsok, Soros, melegek, Brüsszel, etc. Csupa ellenség, akiktől Orbán Viktor Elvtárs Pajtás megvéd minket az ő erős két kezével. Ja, hogy a keresztényi elfogadás és a felebaráti szeretet valahol elveszett félúton? A Jobbik erre talált rá, hogy nem a Fidesz politikáját kell támadni, mert nincs mit. Az egyetlen dolog, amivel a választás megnyerése felé indulunk el, ha aláássuk a király és a rossz tanácsadók tekintélyét.