Az idegesség azért is érthető, mert az ellenzéki pártok jól láthatóan nem tudnak alternatívát kínálni az embereknek az Orbán-kormány teljesítményével szemben.
„Egy kicsit túl korán, hiszen a parlamenti voksolásra még több mint fél évet kell várnunk, de az ellenzéki pártok úgy érzik, máris el kell kezdeni az emberek megdolgozását, hogy jövő tavasszal a többség a kormányváltásra szavazzon. Az idegességgel vegyes sietség részben érthető, hiszen minden mérvadó közvélemény-kutatás egybehangzó adatai szerint 2017 nyarának végén a Fidesz–KDNP népszerűsége messze meghaladja valamennyi pártét, sőt az összes baloldalinak mondott pártét együttvéve is. Vagyis jelen állás szerint a választók többsége újabb négy évre meghosszabbítaná a jelenlegi kormány mandátumát.
Az idegesség azért is érthető, mert az ellenzéki pártok – sem a bal-, sem a jobboldalon – jól láthatóan nem tudnak alternatívát kínálni az embereknek az Orbán-kormány hétéves teljesítményével szemben. S nemcsak a KSH adatai, de a polgárok mindennapi tapasztalatai is azt mutatják, hogy a többség jobban él, mint nyolc vagy akár négy éve. És abban bízik, hogy ha így megy tovább, akkor négy év múlva még jobban. Ezt a bizakodó közhangulatot úgy próbálják az ellenzéki pártok és médiamunkások lerombolni, hogy egyrészt mindennap minden pozitív lépést és eredményt (a gazdasági növekedéstől és a foglalkoztatás emelkedésétől, a bér- és nyugdíjemelésen át a családtámogatások és a lakossági fogyasztás bővüléséig) kétségbe vonnak, bagatellizálnak; másrészt irreális, fedezetlen, átlátszó ígéretekkel igyekeznek túllicitálni az általuk leszólt eredményeket.”