Kiváltságos helyjegyesek

„Felderengett bennem ugyanakkor, itt valójában arról lehet szó, hogy a MÁV új osztályt kreált. A MÁV-féle másodosztály ugyanis már rég nem üti meg a kor követelményei szerint elvárható színvonalat. A szintugráshoz szükséges pénzt privatizálták, ám csak ezért ciki lett volna átminősíteni az egész járműparkot harmadosztályúra. Az rosszul hangzik. Fapadok jutnak az ember eszébe, meg szenes kályha, három napra elég hideg élelem, szőrös kucsmák és zsíros bekecsek.

Ezért hát lett intercity osztály, amely valahol félúton helyezkedik el az első (ilyen egyébként a szerelvényen nem volt) és az endékás második között. A felárat a vasúttársaság elnevezte helyjegynek, némileg megtévesztően.

(...)

A vonatom negyven percet késett, így volt időm elgondolkozni a következőn. Tudvalevő, hogy Einstein relativitáselméletét korának nagy problémája ihlette. Nevezetesen, a XX. század hajnala a vasút nagy korszaka volt, és előállt a precíz menetrendek megalkotásának szükségessége is. Volt fejtörés, miképpen lehet távoli helyek óráit pontosan összehangolni. A relativitáselmélet persze elég messze került ettől a feladványtól, de tudománytörténetileg is izgalmas, hogy e problémából miképpen bomlik ki a zseniális, korszakalkotó elmélet.

Ami az én, ennél azért kisebb problémámat illeti, pár perccel leszállás előtt csak odáig jutottam el, hogy feltettem magamban a kérdést: ha Einstein nevezetesen nem a svájci, hanem a magyar államvasutakat látja maga előtt, vajon mivel rukkolt volna elő?

Belegondolni is szédítő.”