„Van másik válasz a tudatlanság átkára – de az a Jobbik számára képviselhetetlen. Ahogy a Fidesz számára is.
Ezeket az embereket akár okosítani is lehetne abból a pénzből, amivel most hülyítik őket. Fel lehetne emelni őket. Elsősorban a felnövő generációkat; ennek értelemszerűen az oktatás az eszköze. Olyan iskola, ahol az írástudatlan szülők gyerekeiből tanár, mérnök és orvos lehet, mert megkapják azt, amit otthonról nem hozhattak. Ez volt a baloldal nagy sztorija a huszadik században: a mobilitás. Ennek a hagyatékából élt mostanáig, és ennek a sztorinak az elfogyása okozta a zuhanását.
De megvédhetők azok is, akik már nem járnak iskolába. Elképzelhető mindenféle felnőttoktatási és felvilágosító kampány, de nem ezeken múlik. Elég a plurális, sokszínű, független média, a szabadon, kreatívan fejlődő kulturális élet, ahol van minden és mindennek az ellenkezője, és ahol minden nap arra tanít, hogy nem egy igazság van, viszont rengeteg különböző és érdekes gondolat.
Elég, ha működnek az ellensúlyok, és látja az ország, hogy nem lehet mindent akarattal és erőszakkal véghezvinni. Elég egy szabad, demokrata ország, ahol elférnek mindenki kis hülyeségei, és ez annyira magától értetődő, hogy nem válhat egyeduralkodóvá a központi hülyeség.
Mindez természetesen összeegyeztethetetlen a magyar jobboldallal. Ezek baloldali és liberális megoldások, csupa olyan mechanizmus, amely szétveri a homogén nemzetről, a monolit kultúráról szóló mesét – azt a metahülyeséget, amellyel az egyes butítókampányokat betakarják.”