Jogok nélkül, de biztonságban?

„Az elektronikus forradalommal együtt lehetővé vált a felhasználó adatainak, többek között az általa használt elektronikus eszköz azonosítása, a kommunikáció címzettjének, időpontjának, hosszának, valamint a mobil kommunikációs eszköz helyének meghatározása. Előfizetői szerződések adatbázisából visszakereshető a felhasználó neve, címe, telefonszáma, IP-címe. Ezen adatok birtokában igen pontosan követhető az adott személy tartózkodási helye társadalmi kapcsolatai, lényegében a magánélete ellenőrizhetővé válik. Ebben az esetben joggal merülhet fel a magánélethez és a személyes szabadsághoz való jog sérelme.

Kérdés hogy az egyébként jogszerű célok érdekében, mint a terrorizmus elleni küzdelem és a bűnözés elleni harc, megengedhető-e az alapjogok korlátozása? Illetve, hogy a megvalósítás nem haladja meg a szükségesség és arányosság mértékét? A biztonság fokozását szolgáló intézkedésekkel párhuzamosan a társadalmak vajon képesek lesznek-e szigorítani a politika és a biztonságért felelős intézmények civil kontrollját. Ráébredünk-e arra, hogy azok, akik a biztonságot hirdetik az emberi jogokkal szemben azok a demokratikus szabadságjogok minden korlátozásával a terroristák céljait teljesítik be önmagunkon.

A szabályozás egyik lehetséges alternatívája az Amerikai Egyesült Államokban elfogadott Patriot Act. A patrióta törvény a 2001. szeptember 11.-i terrortámadást követően lépett életbe. Célja a terrorfenyegetettség elhárítása és a rendvédelmi szervek jogkörének kiterjesztése. Lényege, hogy felhatalmazta a Központi Nyomozó Iroda ügynökeit, hogy civilek személyes információit ellenőrizze, elolvassa az e-mailjeiket, lehallgassa a telefonbeszélgetéseiket, ha terrorizmus, tömegpusztító fegyverek alkalmazása vagy számítógépes zaklatás gyanúja merül fel. Továbbá azonnali intézkedések meghozatalára ad felhatalmazást, például elfogatóparancs kiadására vagy azonnali házkutatás elrendelésére. 

A törvény előtt az ilyenfajta információgyűjtés bírói engedélyhez volt kötve. Kérdések merülnek fel a személyi hatályt illetően. A törvényt eredetileg az országban működő terrorista sejtek felszámolására hozták. A terrorista fogalmát azonban sem a nemzetközi jog sem a biztonságpolitika nem határozza meg kielégítően. A törvény személyi hatálya ezért mindenkire vonatkozik, így az intézkedései mindenkivel szemben alkalmazhatók. A törvény számos területen megszünteti a bűnüldöző szervek korábbi szigorú ellenőrzését. Így a biztonság rovására valóban sérülhetnek az alapvető emberi jogok. Bizonyos esetekben megszüntette a bírói engedélyezést: a hatóságok saját jogkörükben dönthetnek a megfigyelés elrendeléséről. Kérdéses azonban hogy, az állam képes-e felszámolni a veszélyt, azáltal ha saját polgárai privát szféráját nem tartja tiszteletben.”