Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Nem akarhatunk olyan társadalomban élni, amelynek az ablakán sokévi „safe space” után egyszer csak bekopogtat a valóság.
„Ugyanez a »háborítatlansághoz való jog« iránti igény fogalmazódik meg román oldalakon is. Eszerint többségi honfitársainkat alapvető jogaikban sérti, hogy időnként találkozniuk kell a magyarság követeléseivel. Annyira egyértelmű a számukra a kérés jogtalansága, hogy nem is akarják visszautasítani, már a felvetés is zavarja őket.
Érdekes, hogy miközben egyre nehezebben viseljük el a miénktől eltérő véleményt, a magyar média – irányultságtól függetlenül – az iróniától a dührohamig terjedő reakciókkal illeti az amerikai egyetemeken elterjedt »biztonságos terek« (safe space) gyakorlatát. Ezek olyan helyek, ahol a szólás- és sajtószabadság nem érvényesül, mégpedig azért, hogy senkinek ne kelljen találkoznia bántó megnyilvánulásokkal, sőt kritikával vagy ellenvéleménnyel sem. Amivel nem is volna semmi baj, ha a »safe space«-ben szocializálódó hallgatóknak nem kellene egy szép napon kilépniük a Világba, amely nem mindig bánik kesztyűs kézzel a kizárólag pozitív élményekre berendezkedett széplelkekkel. Sajnos ez nem csak az egyénekre érvényes. Nem akarhatunk olyan társadalomban élni, amelynek az ablakán sokévi »safe space« után egyszer csak bekopogtat a valóság.”