Az antiszemitizmus a demokrácia ellensége

Hajtóereje az egyéni és kollektív félelmekben, paranoid szorongásokban rejlik, ellenségképei tehát ott keresendők, ahol a félelmei. Ezek a felvilágosodás óta az univerzalizmus, a liberális demokrácia, az emberi jogok, a sokszínűség, a plu­­ralizmus és a diverzitás. Így lesznek a nyílt társadalom auto­­nóm egyéneiből a modern antiszemitizmus »zsidói«. Az antiszemitizmus olyan közegben terjed leginkább, ahol az emberek egyértelműségre vágynak, és az egyéni felelősséget áthárítják valaki másra, legyen az akár nemzetvezető, akár spirituális hatalom.

Azt is le kell szögezni, hogy a zsidók soha, semmilyen körülmények között sem okai az antiszemitizmusnak.

Ha bennük keressük az okokat, azt is állítjuk, hogy ha ők nem lennének, nem lenne antiszemitizmus. Ez viszont a népirtás iránya. Az antiszemitizmus »zsidója« még abban az esetben sem oka a gyűlöletnek, ha a sztereotípia egybeesne a támadott személy reális valóságával. Az egyik fontos ilyen sztereotípia a »zsidó kapitalista« vagy »zsidó nagytőkés«, és ennek különböző variációi, például a »pénzmaffia«, a »vérszívó oligarcha«, valamint ezek dehumanizáló hasonlatai, a »népet elnyomó polip«, a »mindent behálózó pók« vagy a »kis oligárchákat szoptató nagy oligarchadisznó«, amely utóbbiak a legrégibb, még a vallási alapú középkori antijudaista sztereotípiára utalnak. Mindezek a »zsidó világ-összeesküvésről« szóló paranoid elképzelés szüleményei.