Budapest a béke fővárosa lehet, de tudunk-e élni a lehetőséggel?  

Budapest, 2025 októberének hajnalán. A Duna fölött párás köd gomolyog, a Lánchíd fényei elmosódnak a hajnal előtti félhomályban. A Kossuth tér környékén kordonok, kamerák, delegációs autók.  A város lélegzet-visszafojtva vár. Egy kávézó pultján gőzölög a harmadik presszó, a pultos és a TEK-es járőr némán nézik a képernyőt.  

Egy fiatal nő, a konferencia szervezője, a telefonját böngészi. Tolmácsok, útvonalak, biztonsági zónák, menetrendek. A listája végtelen. De a gondolat, ami közben a fejében motoszkál, sokkal egyszerűbb. Ha most valami tényleg megváltozik, az Budapesten is ott hagyhatja a lenyomatát. 

A béke ritkán látszik a díszletekben. A diplomácia kézfogásai, a szalagcímek és a protokolláris fényképek mögött sokkal mélyebb folyamat zajlik. A béketárgyalások házigazdájának szerepe ugyanis nemcsak erkölcsi, hanem gazdasági és intézményi esemény is.  

Egy ilyen pillanat reputációt, befektetői bizalmat és intézményi tőkét teremt. A történelem tanúsága szerint a házigazda város nemcsak a felek között közvetít, hanem a világ felé is jelez, itt stabilitás, megbízhatóság és professzionalizmus van.  

Ezt a jelzést a befektetők, a turisztikai szereplők és a nemzetközi szervezetek is értik. Norvégia az oslói megállapodás óta a béke szinonimája, Finnország Helsinki révén a nemzetközi biztonsági párbeszéd szimbóluma lett, Katar pedig tudatos diplomáciai befektetésekkel vált globális közvetítő hatalommá. 

A tárgyalások házigazdájának státusza hasonlóan működik, mint egy márka. A helyszín neve önmagában jelzi a megbízhatóságot. Az 1975-ös Helsinki Záróokmány nem csupán politikai áttörés volt, hanem egy új diplomáciai ökoszisztéma kezdete. Finnország évtizedekre a párbeszéd jelképévé vált, s a városban ma is konferenciák, békeintézetek és think tankek működnek a „Helsinki-szellem” nevében.  

A béketárgyalások gazdasági hatása nem csupán elmélet. A kutatások szerint azok az országok, amelyek stabil, kiszámítható keretet biztosítanak a békefolyamatokhoz, a következő években növekvő külföldi működőtőkét vonzanak.  

Az FDI-t, azaz a külföldi befektetéseket nemcsak a piaci hozamok, hanem az intézményi jelek mozgatják. A semleges, megbízható közvetítő státusza a gazdasági bizalom egyik fontos alapköve. 

A turizmusban a hatás még látványosabb. A béke, a biztonság és a stabilitás érzése a legjobb marketingkampány. A statisztikák szerint a beutazások száma átlagosan 20–30 százalékkal nő egy stabilitást erősítő politikai eseményt követő években.  

Az emberek szívesen utaznak oda, ahol a történelem fordul, főleg, ha közben biztonságban vannak. A háború közelsége elriaszt, a béke közelsége vonz. A hely, ahol megegyeznek, egyszerre válik történelmi hellyé és biztonsági szimbólummá. Dayton vagy Helsinki mind ezt a mintát követi. 

A kérdés tehát nem az, hogy Budapest nyerhet-e a tárgyalásokon, hanem az, hogyan tudja ezt a nyereséget tartóssá tenni. A történelmi precedensek azt mutatják, hogy a siker titka az intézményesítés.  

Helsinki békeközpontot, Norvégia békealapot, Katar diplomáciai akadémiát hozott létre. Ha Budapest is tudatosan épít a szerepére béketörténeti emlékhelyekkel, mediációs képzésekkel, éves békefórumokkal, akkor a tárgyalások emléke nem fakul el másnap, hanem gazdasági ökoszisztémává válik. 

Ebben is van igazság. Ha a béke csak egy sajtófotó erejéig él majd, és nem lesz mögötte tartalom, akkor a reputáció sem marad meg. De ha a város intézményesíti a szerepét, és felkészülten fogadja a világ figyelmét, akkor a hatás hosszú távon is fennmarad.  

A béketárgyalások helyszíne olyan, mint egy jelzőlámpa a történelem forgalmas kereszteződésében. Nem irányítja a forgalmat, de nélküle káosz lenne. A város értéke nem abban áll, hogy maga oldja meg a konfliktust, hanem abban, hogy biztonságos keretet ad hozzá.  

Budapest számára ez a pillanat sokkal többről szól, mint egy nemzetközi esemény megszervezéséről. Ez esély arra, hogy a város a jövőben is a párbeszéd, a stabilitás és a megbízhatóság szimbóluma legyen.  

Egy „Béke Akadémia”, ahol diplomaták és pszichológusok tanulnak konfliktuskezelést, egy „Béke Fórum”, ahol évről évre találkoznak a világ döntéshozói, vagy akár egy békét tematizáló turisztikai útvonal, ezek mind konkrét, mérhető hozadékot teremthetnek. Az ilyen kezdeményezések nemcsak gazdaságilag térülnek meg, hanem új identitást is adhatnak a városnak. 

A nemzetközi média már most Budapestről beszél, a diplomáciai delegációk figyelme a városra szegeződik. A kérdés az, hogy mi mit kezdünk ezzel a reflektorfénnyel. Egyszeri helyszín leszünk, vagy képesek vagyunk a „békeváros” státuszt tartós identitássá formálni? A mostani történelmi esély ugyanis nem csak arról szól, kik ülnek az asztalnál, hanem arról is, ki teríti meg azt.  

 A cikk szerzője az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense.

 Nyitókép: Jászai Csaba/MTI/MTVA