Az elvszerűség persze szép, de problémás is

„Ön meg fafejűnek nevezte az antallista konzervatívokat, köztük az apját.

Jeszenszky Zsolt: »Kedvesen fafejűnek«, ami annyit jelent, hogy apám az elvek embere. Az elvszerűség persze szép, de problémás is. Amit ő jól képviselt harminc éve, én ugyanazt a gondolatiságot képviselem ma; az elveket tőle kaptam. Csakhogy az ő eszközeik mellett elment a világ. Az ellenség megváltozott. Akkor a kommunizmus, a Szovjetunió ellen kellett harcolni. Ma a kommunizmus és a fasizmus számos jegyét viselő agresszív és doktriner gondolkodás ellen, amely álságosan liberálisnak nevezi magát. Amely politikai-gazdasági haszonszerzés céljából minden létező vagy mondvacsinált kisebbséget feltüzel a többségi fehér társadalom, a középosztály, a normalitás ellen, s most épp szobrokat dönt le Amerikában.

Jeszenszky Géza: Változnak az idők, persze, és kell, hogy mi is változzunk. Mégis: vannak alapevek, amelyeket nem szabad semmibe venni. Az egykori Bibó-kollégisták elfelejtették, hogy a politikában sem szabad hazudni. Ha az a kérdés, hogy a cél szentesíti-e az eszközt, az én válaszom: nem. Orbán Viktor válasza az, hogy igen. Nem Orbán céljaival van bajom, hanem az eszközeivel. A magyar és európai hagyományokat, értékeket megtartandónak vélő emberként elítélem a közéletet elöntő hazugságáradatot, a közpénzen folytatott agymosást, a pazarlást és a hatalomhoz közeliek vagyonosodását, a rokonok és barátok érdemtelen favorizálását, az egyéni érdeknek a nemzeti érdek elé helyezését. 

Jeszenszky Zsolt: Az elhangzottak között van számos jogos felvetés, de épp ezeket hitelteleníti a hét éve tartó vernyákolás. Például a sajtószabadság folyamatos temetése. Huszonhét évvel a rendszerváltozás után talán eljutottunk arra a pontra, hogy nagyjából kiegyenlítettek a médiaviszonyok.

Jeszenszky Géza: Budapesten. Vidéken viszont nem szól sem a Klubrádió, sem a Lánchíd Rádió...”

(A Jeszenszky Gézával és Jeszenszky Zsolttal készült páros interjú a Heti Válasz 2017. augusztus 24-i lapszámában jelent meg.)