Párizsból nézve Magyarország mit sem változott száz év után: ugyanaz a renitens állam, ugyanazzal a német elköteleződéssel. A francia elnök most új kisantantot gründol. A cél is ugyanaz, mint majd' száz éve: megerősíteni a francia jelenlétet Közép-Európában. E megerősítésnek ismét a tradicionálisan németbarát Magyarország van útjában.
Ne áltassuk magunkat: a francia elnök új kisantantot gründol. A cél is ugyanaz, mint majd' száz éve: megerősíteni a francia jelenlétet Közép-Európában. E megerősítésnek ismét a tradicionálisan németbarát Magyarország van útjában, a francia célok elérése érdekében tehát azt kell elszigetelni, szövetségi rendszerét szétbomlasztani, vagy legalább gyengíteni.
Az sem kétséges, hogy németellenes éle is van a dolognak, legalább abban az értelemben, hogy Franciaország Németországgal azonos súlyú, idővel akár annál jelentősebb szereplője legyen az európai politikának. A német egyesítéssel Franciaország leértékelődött, a dolgok évtizedeken keresztül Németországban dőltek el, Európát Németország vezette, az USA-val és Nagy-Britanniával a háta mögött.
A világ azonban megváltozott. A britek kiszálltak, az USA el van foglalva saját belső ügyeivel, Németország figyelmét pedig teljes mértékben leköti a migránsválság következményeinek kezelése, ide értve a német demográfiai válságot, a német identitásválságot és a belső biztonságpolitikát is.
Ezt a helyzetet Emmanuel Macron francia elnök nem hagyja kihasználatlanul, Franciaországból újra nagypolitikai tényezőt akar faragni, ehhez pedig saját szövetségi rendszert kell létrehoznia. Bár fiatal ember, benne is a régi reflexek élnek, ahogy bennünk, magyarokban is. Franciaország a 20. században egyszer már elindult a nagyhatalommá válás útján, amikor a kisantant létrehozásával megszerezte a befolyást Közép-Európában – miért ne tehetné meg újra?
És Németország most ugyanúgy nem fogja megvédeni, mint az 1920-as években. Magyarországnak azonban ma szövetségesei vannak, először tehát azokat kell róla leválasztani. A V4-ek blokkját kell fellazítani olyan mértékben, hogy csak egy üres héj maradjon. A csehek és a szlovákok szemlátomást partnerek ebben, éppen a V4-ek által felértékelődött politikai súlyuk révén előnyös megállapodásokat érhetnek el. A lengyelek még ódzkodnak, erős bennük a magyarok iránti rokonszenv, ráadásul kötődnek az angolszász hatalmakhoz – de az oroszoktól való zsigeri félelmeik alkalmas időben jól felhasználhatók lesznek a magyarok ellen, legalább a semlegességet el lehet érni. A románokkal Macronnak nem lesz nehéz dolga, elődeinek sem volt a 20. század elején.
Szerbiát ebben a játszmában most a magyarok mellé sikerült állítani, de a szerbek még kívül vannak az unión, ami a szövetség értékét csökkenti. A horvátok és a szlovénok kimaradnak az egészből, ami Macronnak jelenleg elég. Viszont ott van Ausztria, amely maga is közép-európai vezető szerepre törekszik, számára felkínálható egy Franciaország által mentorált új szövetségi rendszer – hiszen már formálódik is, a szemünk előtt, a sajtó slavkovi (austerlitzi) háromszögnek hívja.
A magyar kormány hét évvel ezelőtt ígéretes külpolitikai célt tűzött maga elé: az egyoldalú elköteleződés helyett olyan helyzetet teremteni, hogy a nagypolitika minden, egymással vetélkedő játékosának érdekében álljon egy sikeres Magyarország.
Bár a közelgő osztrák és német választások eredménye befolyással lesz a folyamatokra, és Macron saját hazai hátországa is ingatag (ne felejtsük: pártja a francia választók tizenhat százalékának szavazataival szerzett többséget), a magyar külpolitikai doktrína újragondolása aligha halasztható.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az Eurostat friss számai porrá zúzták az ellenzéki riogatást: kiderült, hogy Ausztriában és Szlovákiában is nagyobb a drágulás, mint nálunk, hiába fizetnek euróval.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
A szélsőbalos halálos fenyegetéseket Charlie Kirk meggyilkolása óta nem árt komolyan venni.
A szakszervezetek a bérek és nyugdíjak befagyasztásával, a közszférát érintő létszámleépítésekkel, az ingatlan- és gépjárműadó két-háromszoros emelésével is elégedetlenek.
Fekete-Győr András volt Momentum-elnök politikai pályafutása során számos mulatságos vagy épp szánalmas mondattal ajándékozta meg a magyar közéletet. Összeszedtünk Fekete-Győr András eme mondataiból egy csokrot.
Újabb helyszínre terjed ki az orosz-ukrán háború?
Bár a kislányt édesanyja a kórházba hagyta, nem mondott le róla. Mindent megtett azért, hogy hazavihesse a kisdedet.
