„A folytonosan cserélődő, lényegében mégis állandónak mondható kormánycsapatukkal az a legnagyobb baj, hogy a szakminiszterek első mondatából kitűnik: sem az vezetésükre bízott szakterülethez, sem pedig egyébhez nem értenek, egyszerű teleormani pártcsicskák, akiknek csakis az a fontos, hogy a főnöküknek tetsző dolgok röppenjenek ki ajkaik közül.
Abszolút fölösleges volt a saját kormányukat megbuktató cirkusz, a később felfedezett, jelenlévőkhöz képest kettővel több szavazatgolyó, mert az újonnan kinevezett miniszterelnöknek is felnyílt a szeme: állítólag közölte is a főnőkével, többé nem tekinti annak, már ő is nagyfiú lett. A költségvetés körüli abrakadabrának sem biztos, hogy lesz érdemi hatása, mert semmiből legföljebb csak semmit lehet előbűvészkedni. Holott bedobták a magánnyugdíjalapok lenyúlásának lehetőségét, de a gyors és azonnali felhördülés miatt a pénzügyminiszter a legkézenfekvőbb módszert választotta: letagadta, sőt az őt kérdezőket butasággal gyanúsította.
Ennek a csapatnak volna elég holmi kis hevenyészett akadály?! Csak nagyon szigorú törvény tudná megállítani az ígérgetéseik folytonos zuhatagát!”