„És a háború itt zajlik gőzerővel. Hogy a fejekben összemossák az újságírást ezzel a hazugsággyárral. Hogy fake news-ről, diktált anyagokról, hazug újságírókról kárálnak. Mégha csak olyan bután is, mint Németh Szilárd. De a módszer működik, mert nem 10 millió médiaszakértő országa vagyunk. Az »olvastam az újságban« és a »láttam a tévében« hatalmas meggyőző erővel bír. Sokkal nehezebb megmagyarázni, hogy ami ott van kinyomtatva a Ripostban, vagy ami megy az M1-en, az nem úgy van ám.
Sőt, ahányszor elmondják, hogy nem úgy van ám, annyiszor könnyebb a Fidesznek rámondania rendes médiatermékre, hogy FAKE, hogy hazug, hogy ügynök írta. Mert beragad az embereknek az is, hogy az általuk médiának kezelt propagandatermékeket folyamatosan kritizálják. És ha a kormánynak kedves médiát lehet kritizálni, akkor már miért ne lehetne kígyót-békát ráhordani a kormánynak nem kedves médiára is? Hiába jogos az egyik kritika (hiszen tényekkel cáfol hazugságokat, szűkös erőforrásokkal, saját magát veszélyeztetve mutat rá a túlhatalom káros lépéseire) és jogtalan a másik (hiszen összeesküvés-elméleteket fabrikál tények nélkül, uszít és hergel). Így válik a jogos médiakritika is fegyverré a propagandisták és kormánykommunikátorok kezében.
Kormányoldalon erre a háborúra végtelen pénz van. A másik oldalt pedig fojtogatják. Ez a gazdasági része a hadviselésnek. Viszont ez azzal kiegészülve lesz igazán hatékony, amit eggyel feljebb írtam a médiatartalmak összezagyválásáról: Putyin is megirigyelné ezt a fajta információs hadviselést.
Ehhez képest egy-egy újságíró cseszegetése már semmiségnek tűnik.”