„Hosszasan lehetne sorolni, mi minden kellene ennek az új pólusnak a létrejöttéhez a karakteres figurák közös vezetőként való elfogadásán túl az értelmezhető társadalmi beágyazottság eléréséig. De ha már tolvajokkal kezdtük, kanyarodjunk kicsit vissza a mandátumtolvajokra, ennek az új pólusnak ama bizonyos emberrablóira. A pártok közti párbeszédre nem sok hajlandóságot mutató Momentum vezetői közéjük tartoznak, ők jelenleg azt kockáztatják, hogy az erőtér többi tagját, még az LMP-t is kiszorítják a parlamentből. Ezzel még távolabb kerülne az ország az egymást legalább némileg féken tartani képes pártrendszertől. A Momentum ma makacs és elbizakodott politikájával a Fidesz hatalomban maradását segíti akkor is, ha a hirtelen színre lépő párt narratívájában amúgy sok értékelhető és megfontolandó gondolatot találunk. Világos, hogy a Momentum és az LMP alapvető értékrendi vitát folytat, egészen mást gondol a két párt például a globalizációról, vagy hogy egy aktuális ügyet említsünk, a melegjogok képviseletéről. Ám engedmények nélkül ez az új pólus nem érhet el sikert, előbb-utóbb megy a süllyesztőbe, legföljebb a pártpolitikán túl is érdekes néhány figura maradhat a felszínen soraikból.
Persze társadalmi rendszerünk meggyógyítása nemcsak a pártokon, hanem az érdekképviseleteken, közösségeken, az értelmiség sarkára állásán, nagyon sok mindenen múlik.
De mindenekelőtt azon, tovább szeletelik-e még a tortát, avagy sütnek végre egy nagyobb piskótát.”