Aprajafalva dilemmája

„Ugyanez a dilemmája az LMP-nek, azzal a különbséggel, hogy míg a Momentum már majdnem létezik, az LMP még majdnem, ha értik, mire gondolok. Maradtak Schrödinger macskapártja, alkalmilag, alulról nyalva a küszöböt. Senki nem azért alapít pártot, hogy a harmadik választásra is csak egy, nagy szerencsével elérhető minifrakciót tudjon ígérni. Az LMP nyolc év alatt egy centivel sem került közelebb ahhoz, hogy a Fidesz váltópártja legyen. Sem a zöld, sem a szirizás hullám nem emelte magasra, és 2018 csatájában már nem lesz privilégiuma a fehér kocka, nem lesz egyértelmű alternatívája a fiatal, urbánus, liberális szavazóknak. Ugyanakkor ha Schiffer Andrást elzárják egy lefüggönyözött szobába a Kuncze-formájú vudubabájával és két doboz gombostűvel, már simán kompatibilisnek tűnnek a többi szereplővel.

Valószínűleg ez az a pillanat, amikor komolyan meg kell fontolni, hogy összetolják a bútort. Az MSZP és a DK egymást gyalulva sikeresen vadítják el maguktól a szavazókat, mindkét párt támogatottsága érdemben csökkent, ahogy az esélye is annak, hogy közös listára üljenek. A külön MSZP-vel és külön DK-val viszont az Új Pólus (szépen kérem, ha összeállnak, találjanak rendesebb nevet) simán versenyképes lehet. Igen, egy ideális világban a pártok megadják a lehetőséget a polgároknak, hogy rájuk és csakis rájuk szavazzanak. Ha az említett politikai szereplők közül legalább hárman őszintén hiszik és tudják, hogy jövő tavaszra képesek az önálló bejutáshoz szükséges támogatást összekaparni, és meg is teszik, én leszek a legboldogabb. Rühellem az összefogósdit. Ha viszont nem biztosak ebben, akkor technikailag ez az a pont, az utolsó esély, hogy még összerakjanak egy szabadságot, Európát, toleranciát, emberséget, tisztességet hirdető választási pártot.

Vagy jövő tavasszal a többségüktől elbúcsúzunk. Tiszta helyzet, annak is van előnye.”