Péter és én, a két kiismerhetetlen fószer, ezek vagyunk mi, a sztoikus duó, a nyugalom mintaképei

Ha valamit szeretek magunkban, az a szerénység és ez az örökkön nyugodt, kemény rendíthetetlenség.

Ha valamit szeretek magunkban, az a szerénység és ez az örökkön nyugodt, kemény rendíthetetlenség.
Ceglédi Zoltán galériát készített.
Valószínűleg sokakat foglalkoztat a felmerülő kérdés.
Ceglédi pedig azzal a gondolattal játszott el, hogy mi lenne, ha egy koncerten dicsérnék a kormányt, ugyanis most mocskosfideszezni „kötelező”.
A Tisza-vezér valóban úgy érzi, hogy ebben az országban neki kellene engedélyeznie az ATV-nél a meghívható vendégek sorát.
„Tipp: ha rám uszítod a híveidet, egyből fényesen kiviláglik ám, mifélék. Csak mondom” – jegyezte meg a politikai elemző.
Csupán pedagógiai okokból is üdvös volna, egy gyógyító erejű pofára esés.
Attól, hogy szavazói tömegek zömét olyan ritka polgártársaink adják, akik az aszkéta Facebook-használat prófétái, csak semmi kép, semmi ismerős, semmi egyéb, csak a kommentelés a pártról.
Magyar Péter lehet az új Chuck Norris, aki 30 millió magyart szólít meg egy alig 10 milliós lélekszámú országban.
Ez már nem az a Heti Világgazdaság, amit 1979-ben megismerhettünk, idén már nem is nekik adom az egy százalékomat.
Amit természetesen nem fogok önökkel megosztani, mert nem akarom veszélyeztetni Magyar Péter kétharmardos győzelmét. Kérem, lájkoljanak ezért!
Ezek valóban nem Magyar Péter napjai.
Csak abban bízhat megint, hogy a Tisza-sajtó nem zavarja össze az ellenzéki tábort úgynevezett hírszolgáltatással.
A szólásszabadság nagyobb dicsőségére pont azért jönnek, hogy én ne legyek.
Azt viszont tudom, hogy egyetlen szülőt se győznek meg jobban, hogy a Fideszre szavazzon.
A politikai elemző szerint nem számít, hogy mit tesz a Tisza Párt elnöke, mindenképpen dicséretet kap a támogatóitól.