Mi történt itt és mi lesz ebből?

„Nyilván egy jó ideig megy még a valóban indokolt ugrálás az arcomon, hiszen bizonyos szemszögből én is vesztettem ezen a választáson. Aztán majd idővel, ha esetleg megint látszom, együtt tapasztaljuk meg, hogy tényleg eljött-e az európai értelemben vett szólászabadság. De, ami fontos: a magyar nép döntött, elsöprő többséggel, és senki sem vitathatja el ennek létjogosultságát.

Nem erre a döntésre számítottam, tévedtem, de ez történt, igen.

Attól pedig mindenképp megtartóztatom magam, hogy elkezdjek előre azon triumfálni, hogy tiszás barátaim hányféleképp fognak csalódni különféle, sokszor ellentétes várakozásaikban. Igen,

Magyar Péter kétségkívül Magyar Péter lesz miniszterelnökként is, nem az a Bajnai Gordonba ojtott Csurka Istvánnal vegyes Alexandria Ocasio-Cortez, ami a jelenlegi szavazótábora spektruma.

De ezzel ne én akarjam szembesíteni a közeget, én, aki nagyképűen azt jövendöltem, hogy fél év múlva el fog tűnni – ehelyett ő kétharmaddal nyert, és nekem kell most hátrébb lépnem. Mindegy, hogy ezt akkor mondtam, mikor még váltig állította a Partizánban, hogy nem lesz politikus és nem indul választáson, (»viccnek is rossz«). Ezt a fölöslegesen indulatos és visszájára fordult posztomat akkor is cipelem már örökké.

Ha viszont van súlyos igazságtalansága annak a közegnek, ahol ez a cikk is köröz majd, az az, hogy hiába mondtam el az elmúlt hetekben-hónapokban-években, hogy mennyi bajom van a Fidesz kormányzásával, annak soha nem lehetett olyan visszhangja, mint amikor arról beszéltem, mi a bajom Magyar Péterrel – hisz ez utóbbit a fideszesek kampányörömmel, a tiszás nyilvánosságban pedig pusztító dühvel osztották. De ettől még mindeme kormánykritikákat komolyan gondoltam, egy részüket (mindjárt beszélek erről) pedig önmagában a kormányváltás ténye meg is fogja oldani. A tiszásokkal együtt fogom ezeket az eredményeket üdvözölni, ahelyett, hogy zsémbes-toxikus anyósként jövendölgessem, kinek és miért lesz »úgyis mindjárt nagyon rossz«.

Azt persze viccesnek tartanám (és a friss Magyar-nyilatkozatok alapján nem is kizárt), ha végül ugyanaz lenne eljövendő kormányzásával a magamfajta plebejus liberális gondja, mint volt Orbánéval. De nézzük inkább akkor, mi történt itt szerintem és mi lehet belőle!”

Nyitókép: Mátrai Dávid/Mandiner-archív