Elnézve azt a szerencsétlenkedést, amit Lázár János hetek óta művel, egyszerűen nem értem, minek improvizál

„Az egyik matektanárom bölcs tanácsa az volt, hogy bárki lehet okos, bárki lehet kreatív, hajrá, de fogadjam el, hogy nem a témazáró dolgozat közben fogok rájönni, hogy azt a példát máshogy is meg lehet oldani. Ott azt csináljam, amit előtte tanultunk.

Elnézve azt a szerencsétlenkedést, amit Lázár János hetek óta művel, belelép a gereblyébe, fejébe húzzák a vödröt, ráborul a létra, hát, egyszerűen nem értem, minek improvizál. 

Annyi lenne a feladat, hogy a rendezvény előtt leülnek, megírják a stábbal közösen a szöveget, átnézetik több felnőtt emberrel is, mondatonként, hogy ebből lehet-e baj, abból lehet-e botrány. Pont. Aztán elmondja a szövegét. Nem mást, azt és csak azt. Bármit kérdeznek, a szövegből válaszol. Nem frappíroz, nem vív, csak elmondja a tutit, aztán csinálnak pár szelfit és elkocsizik. Ha támadt is közben egy »jó ötlete«, azt nem pukkantja el, hanem hazafelé megkérdi a sajtófőnökét, hogy »heló, mi lenne, ha azt mondanám, hogy könyvet tudnék írni Orbán Viktor hibáiból? Hm? Szerinted ettől többen szavaznak Orbán Viktorra? És kezdjek-e kofalármázni az RTL-es riporterrel? Na, na?« – és akkor mondanák, hogy ez nagyon innovatív, de előbb dolgozzuk ki ceruzával odahaza.

Egyszerűen nem értem, miért jó neki vagy Rogán Antalnak, hogy minden páros napon azt kell magyarázgatni, hogy mit mondott minden páratlan napon. És újra és újra kiáll, és megpróbál egy új képlettel nekimenni a feladatnak, beszorozza iksszel, bevezet egy új ismeretlen a semmire meg ilyenek. 

Minek?”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos