A 2050-es klímasemlegességi célkitűzések megvalósíthatósága is egyre nagyobb politikai és társadalmi nyomás alá kerül.
„Az uniós döntéshozóknak most egyszerre kellene kezelniük a visszatérő, energiaköltségek által vezérelt inflációt (divatosan: fosszilflációt), megállítaniuk a feldolgozóipar versenyképességének drasztikus romlását, valamint fenntartaniuk a fizikai ellátásbiztonságot. Mindezt úgy, hogy közben a 2050-es klímasemlegességi célkitűzések megvalósíthatósága is egyre nagyobb politikai és társadalmi nyomás alá kerül (mínusz Greta Thunberg). Azaz, a fosszilis energiahordozóktól való importfüggőség megmaradt, csupán földrajzilag és logisztikailag rendeződött át.”
Nyitókép: Mátrai Dávid/Mandiner-archív
Negyvenhat nap alatt egymást érték a törvényjavaslatok és a látványos politikai bejelentések, ám egy kérdés egyre hangsúlyosabbá válik: vajon áll-e valódi szellemi háttér a Tisza-kormány döntései mögött? Kovács András írása.
Nyilván egy jó ideig megy még a valóban indokolt ugrálás az arcomon, hiszen bizonyos szemszögből én is vesztettem ezen a választáson.
Szeretnék a felfröccsenő sártengert látva két dolgot leszögezni.
Orbán népe állandóan ott tolong a narancshaknin, és utóbbiak mind jól kifáradnak, pont nem tudnak már a Medián kérdéseire válaszolni.
A párban drogtesztre vonuló politikusok nem az a kép, nem az a kampányelem, amire én vágynék.
A brit miniszterelnök a lemondása után már ki is nézte az új pozícióját.
Hódmezővásárhely polgármestere az Indexnek adott interjúban arról is beszélt, hogy semmi értelme a polgármesterek ciklusát korlátozni.
