„A német állam ennek ellenére Törökországot NATO-szövetséges gyanánt mindvégig egyfajta partnernek tekintette. Sőt, a migránsválság megoldásának, melyet közvetlenül-közvetve maga a NATO idézett elő, Törökország vált egyfajta garanciájává, azaz a Willkommenskulturnak nevezett európai káosz valamiféle megfékezőjévé.
A szerző szerint régóta nyilvánvaló, hogy a török állam »éppen azokat kriminalizálja módszeresen, akik a szabadság és a jogállam elkötelezettjei. Az ellenük irányuló kampányok eltökélt támadások minden ellen, ami a török állampolgári nemzetből még fennmaradt. De hát ezt tette az összes hatalomra jutott fasiszta állam, Itáliától Iránig. A másként gondolkodók iránti együttérzésnek ez a tökéletes hiánya csak egy orwelli társadalomban lehetséges.«
Ez az orwelli társadalom azonban a NATO második legnagyobb katonai hatalma. Maga a Nyugat fegyverezte fel, mint az arab világ egyfajta rendőrét.”