„Döbbenet. Fájdalom. Sok-sok miért… Nem a hatalom tett lakatot egyik iskola ajtajára sem, hanem a gyermekhiány és talán a közöny. Igaz, hogy ma sokkal kevesebb gyermek születik, mint azokban az években, amikor 20-30 közötti osztályétszámokban folyt az oktatás a bakai alapiskolában. De az is igaz, hogy azt a pár szem gyermeket sem a saját faluja iskolájába íratta be a legtöbb szülő, hanem elvitte, s utaztatja a jobbnak vélt vagy legalábbis nagyobb iskolákba… S lehet, hogy ez kapóra jött az önkormányzatnak, a polgármesternek, hogy az amúgy is veszteséges, kis létszámú intézményt likvidálja… Persze nem lehet és nem is szabad általánosítani, hiszen vannak faluvezetők, akik minden követ megmozgatnak, hogy az iskolát megmentsék…
(...)
Valami nagy baj lehet velünk, felvidéki magyarokkal. Önként és dalolva mondunk le megmaradásunk egyik alappilléréről, az iskoláról. Mintha eldobnánk a jövőt… Mintha nem tudatosítanánk, hogy ahol nincs iskola, ott leépül a közösség, s értékéből is jócskán veszít a község. Baka, Dercsika, Csallóköznádasd… Ha ez így megy tovább, a felsorolás korántsem lesz véges.”