Jégre téve – Catherynne M. Valente: The Refrigerator Monologues
2017. június 16. 14:16
Catherynne M. Valente hat novellában dolgozta fel a hűtőszekrénybe zárt nők, avagy a mostohán kezelt női képregénykarakterek történeteit. Gwen Stacytől Jean Greyen Harley Quinnig olyan nőkről ír, akik valamiért másodlagos szerepbe kényszerülnek, vagy épp tragédiába torkollik történetük azért, hogy a férfi főszereplőknek legyen miért harcolnia. Kritikánk.
2017. június 16. 14:16
p
0
0
0
Mentés
Nők a hűtőben – ezzel a címmel indított weboldalt egy csapat feminista képregényrajongó 1999-ben, Gail Simone vezetésével. A lényeg az, hogy olyan női képregénykaraktereket gyűjtöttek össze (és gyűjtenek azóta is), akiket azért ölnek, csonkítanak, bénítanak vagy erőszakolnak meg brutálisan, hogy a férfi főhösnek legyen miért mérgesnek lennie az aktuális gonoszra. A kiváltó ok egyébként az volt, hogy az akutális Zöld Lámpás barátnőjét meggyilkolták és betömték egy hűtőbe.
Catherynne M. Valentét a hazai közönségnek nem kell bemutatni: Marija Morevna és a Halhatatlan című regénye az Ad Astránál jelent meg, de egy sor novelláját is olvashattuk már itthon - legutóbb a Strahan-féle antológiában. Legújabb könyvében fogta a fenti jelenséget, kiválasztott hat híres esetet, amikor félrekezelték a női karaktereket a szuperhősképregények világában, és keretet adva a dolognak egy novellafűzérben dolgozta fel őket. Saját elmondása szerint azért, mert A Csodálatos Pókember 2 felhúzta.
A történet kerete az, hogy a holtak városában összeül a Hell Hath Club, a halott szuperhős-barátnők és szuperhősnők klubja, hogy elmeséljék a történeteiket. A holtak városa már önmagában szórakoztató hely, bár csak a novellák közötti közjátkok formájában ismerjük meg, főleg a bárt, ahol egy vízköpő szolgálja fel a kihalt állatfajok húsából készült ételeket; de zenél itt egy csapat vízköpő is; na és ott vannak az alexandriai könyvtár előtt sorakozó emberek, akik, ha akarják, meghallgathatják a Beatles felét: Oscar Wilde énekli Paul szólamait és Szapphó dobol.
A hat történet hat ismert női karakter történetét dolgozza fel, persze más neveket használva. Itt van Pókember barátnője, Gwen Stacy, aki tragikus módon halt meg a mostani filmben is. Aztán találkozunk az X-Men Jean Grey-ével, aki túl nagy hatalomra tesz szert, ezért aztán ki-be írják folyamatosan a történetből. Nem lehet kihagyni Harley Quinnt, akire Joker helyi megfelelőjének csak addig van szüksége, amíg el nem árulja neki a helyi Batman titkos identitását, ezután megöli. Kap egy novellát Mera, Aquaman párja, akinek saját, gyermeke halála fölött érzett gyászát elhomályosítja férje története; Karen Page a Daredevilből; illetve az eredeti történet, Alexandra DeWitt, a nő a hűtőből.
Valente épp annyira változtatja meg ezeket a történeteket, hogy el tudjunk vonatkoztatni a szokásos kontextusból, miközben a hat történettel egy új, külön képregényes unverzumot teremt saját hősökkel, hőscsapatokkal, eredettörténetekkel és ellenfelekkel. Ez pedig olyan ötletgazdagra sikerült, hogy a végére úgy voltam vele: szívesen olvasnám ezt az univerzumot képregényben, még akkor is, ha nyilván a legfontosabb DC/Marvel-hősök párhuzamairól van szó. Az ötleteken túl pedig mindegyik novellácska remekül van megírva: ezekből is világos, hogy az írónő az egyik legjobb ma élő fantasztikus író.
És ez kell is, mert a koncepció önmagában fontossága ellenére nem biztos, hogy elég erős lenne, hogy elvigye a hátán a dolgot. Ehhez tényleg az kellett, hogy valaki nagyon jól írja meg ezeket a történeteket, úgy hogy azok tényleg jól átélhetőek legyenek, és tényleg erősen világítsák meg az érem másik oldalát. Összességében nagyon tanulságos, és eszméletlenül szórakoztató olvasmány. Az egészhez pedig szépen passzolnak Anna Wu csodás illusztrációi.
2024 a legtöbb szórakoztató ágazatban és műfajban nem volt egy gyenge év, így könnyedén lehet kedvenceket választani. A Troubadour év végére kiadott 1984 képregénye azonban megkavarja a rangsort.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Így kontextus nélkül leírva a darwinizmus, liberalizmus, BLM, feminizmus, eugenika, LMBTQ és transzhumanizmus mintha semmiben sem kapcsolódna egymáshoz, pedig ezúttal is összenő, ami összetartozik.