A kereszt halála

„Egyiptomban az arab tavasz óta több száz kopt halt meg pokolgépes merényletekben és atrocitások következtében. A robbantás kétszeres győzelem. Egyrészt sokat meg lehet ölni a hitetlenekből, másrészt szimbólumaikat is likvidálni lehet. Ez történt a tantai Szent György- és az alexandriai Szent Márk-székesegyházakban tartott virágvasárnapi miséken. A két támadásban legalább 43 ember meghalt, a sebesültek száma a százat is meghaladta. Tavaly márciusban a kelet-pakisztáni Pandzsábban öngyilkos merénylő robbantott húsvétkor. A következmény: 56 halott. Líbiában és Afrika más iszlám országaiban is lefejezik és halomra lövik a keresztényeket. Értük nincs közös gyász a Nyugat városaiban. Ők csak egy-egy rövidebb újsághír.

Sokan mondják, hogy ennek semmi köze az iszlámhoz. Meg hogy a mérsékeltebb muszlimokat is üldözik, és ugyanolyan kegyetlenül bánnak velük. Így igaz. De mégis keresztény közösségek semmisülnek meg, ősi kultúrájukkal együtt. Egy szír püspök mondta nemrégiben, hogy ha feleannyit törődnének velük, mint egyes védett állatfajokkal, nem kellene elpusztulniuk.(...)

Miért kell minderről cikket írnom? Talán megfertőzött az a kulturális-baloldali nézet, miszerint védeni kell a kisebbségek sajátos kultúráját. Márpedig ha ez a frissen bevándorolt muszlimokra érvényes Európában, akkor érvényes kell hogy legyen az évezredek óta saját szülőföldjükön élő keresztény és más közösségekre is.”