„A mostani események azonban ismét csak azt mutatják: a »legyünk közel a tűzhöz, aztán majd háttéralkuk révén jól kijárjuk a jogokat« elve kudarcot vallott. És most teljesen mindegy, hogy a magyarellenes uszítást mennyire gondolják egyesek komolyan. Mert Traian Băsescu volt államfő egyértelműen pillanatnyi politikai érdekei függvényében viszonyul a magyarkérdéshez – elnökként még a magyar szavazók kedvét kereste, hogy megszerezze a voksaikat, pártpolitikusként viszont már csont nélkül húzza elő a magyar kártyát, ha abban látja a voksszerzés lehetőségét.
De az a gyűlölethullám, ami a magyarok ellen felkorbácsolódott, és a román közélet minden szegmensére rátelepedett, kórtünet értékű, és letagadhatatlanul bizonyítja, mennyire mélyen átitatódott a román társadalom a zsigeri magyarellenességgel, mennyire hatékony és azonnal működő eszköz a magyarellenes uszítás. Igaz ugyan, hogy a politikában úgy tartják: soha ne mondd, hogy soha, ebben a helyzetben soha nem lehet és nem is szabad elfelejteni, miként reagáltak, miket mondtak a magyarokra a román politikum legfőbb szereplői.
Azokkal, akik össze-vissza halandzsázva hőbörögtek, történelmi tényeket elferdítve hazudozva uszítottak, akik a legalpáribb módon gyalázták a magyarokat és a magyar nemzeti ünnepet, már nem lehet úgy szövetkezni, konjunkturális politikai alkukat kötni, mintha mi sem történt volna, mintha egy kis uszítás és gyűlöletkeltés olyan természetes volna, mint egy kis nátha.”