Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Bár 2017 a lázadás éveként indult, nyugat-európai érdeklődés híján inkább a Soros elleni élet-halál harc éve lesz belőle.
„Az érzékletes kifejezés viszont annyiban félrevezető, hogy míg egy buborékot könnyű kipukkasztani, addig kimozdítani valakit a politikai komfortzónájából nem kis feladat. Bár a fenti példák egy-egy jól fejlett médiabuborék zajos végéről tanúskodnak, ez a ritkább eset. Az emberek többsége hajlamos a végsőkig ragaszkodni dédelgetett meggyőződéseihez, főleg ha a politikától rendszeresen megkapja az ehhez szükséges muníciót. Vegyük a mai magyar kormánypárti szavazót, akinek óriásplakátok üzenik, hogy Brüsszelt meg kell állítani; a híradóból arról értesül, hogy migránstömegek állnak ugrásra készen a határainkon; az újságban azt olvassa, hogy a Momentum félresikerült origós akciója a Charlie Hebdo elleni támadással ér fel; az interneten az ismerősei arról posztolnak, hogy a Soros-legények magyar Majdanná akarják változtatni a Kossuth teret. Ez nem egyszerű buborék, jóval több annál, inkább egyfajta bizarr társas utazás egy szűk, zárt és fullasztó térben, mondjuk egy tengeralattjárón. Valahol a háborgó vizek mélyén, ahol csak a kapitány tudja, merre tartunk.
A baj csak az, hogy a narancssárga tengeralattjárón nem csupán a kormánypárti közönségnek jutott hely, hanem ott ül rajta az egész ország. A közélet tudatos hiszterizálása, amely a tömegdemokrácia többé-kevésbé természetes velejárója, nálunk hallgatólagos kormányprogrammá emelkedett, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ma már önálló minisztérium foglalkozik vele. A Fidesz 2010-ben – legjobb tudomásunk szerint – arra kapott felhatalmazást, hogy egy élhetőbb országot építsen. Hogy ez a célkitűzés meddig volt érvényben, arról lehet vitatkozni, de egy biztos: a kormányzat már jó ideje nem épít mást, csak virtuális valóságot. 2016-ban majdnem egy egész évet szántunk a kvótaellenes népszavazásra, amelyről senki sem tudta, hogy az »érzelmi jelentőségén« túl mi is a valódi tétje – talán nem is baj, hogy már sohasem fog kiderülni. Az pedig már most látszik, hogy bár 2017 a lázadás éveként indult, nyugat-európai érdeklődés híján inkább a Soros elleni élet-halál harc éve lesz belőle. Ezzel csak elleszünk valahogy 2018-ig és a választásig.”