Lehet, hogy pont ilyen vagyok. Talán valami réges-régi, rejtélyes csendhez szokott fosszília vagyok, aki már nem tud lépést tartani a modern közönségfilm szervilis padlógázával.
„Mert miközben a forgatókönyv azon erőlködik, hogy a legrészletesebben elmagyarázza, honnan jön az a klasszikus, jól ismert idegen, kénytelen a művészet elcsépelt pátoszaival egy kicsit úgy kiállni, tudjátok, mint a jól nevelt iskolás, aki ünneplőben kihúzza magát, és elénekli a Szózatot, mármint… elmondja lépésről lépésre, hogy mi is ez a lény, csak hogy tudjuk. Csak mert kíváncsiak voltunk, csak mert ott volt a rejtély.
Hát nem tudom. Volt az Alien néhány űrkamionossal, volt az Aliens néhány tengerészgyalogossal, de vegyük ide az Alien 3-at is egy csomó elítélttel: mindannyian szembesültek egy riasztó, félelmetes, nagyon is idegen, megfoghatatlan problémával, de minden szereplő a maga karakterének jellemével törekedett arra, hogy a lehető legjobban teljesítsen, voltak szabályok, protokollok, amelyeket betartottak, és ha meg is szegték őket, arra is választ adott a motiváció. Az idegenek azért győztek, mert sötétben mozogtak, miközben a rémült emberek minden igyekezetük ellenére sem tudtak felülkerekedni a veszélyen.
A Prometheushoz hasonlóan az Alien: Covenantban is megvan a szereplőknek minden eszközük, figyelmeztetésük, idejük, terük, hogy a veszélyt elkerüljék, de nem, kilépnek egy idegen bolygóra anélkül, hogy akár egy húsz forintos orvosi maszkot felcuppantanának, a központi mesterséges intelligencia minden figyelmeztetése ellenére belépnek egy ionviharba, és a karantén épp csak annyi ideig tart, amíg valaki meg nem találja a legközelebbi puskát.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Nincs mese, Bencének a lét a tét!
