Budapest angyala – Bosszúvágy történelmi kulisszák között

„Magáról a forgatókönyvről már nem tudok ilyen lelkesen nyilatkozni: tisztában vagyok vele, hogy a megrendelő kérésére az oldalak tetemes részét újra kellett írni és rajzolni, de a végeredmény szempontjából a dramaturgiai bakik (a 9. és 10. oldalon a búcsúzkodás közben szinte ugyanaz a dialógus hangzik el, mintha elsőre nem értené meg az olvasó), a kétdimenziós karakterek (mint a szovjet antagonista, akinek azzal alapozzák meg az egyetlen, B-filmekben már végletekig elkoptatott jellemzőjét, hogy agyonlövi a sebesült felkelők kivégzésénél hezitáló beosztottját, majd »még valaki?«felkiáltással körbenéz) és a színpadias deus ex machinák (Angyal megmenekülése a Molotov koktélos akciója után) meglehetősen lerontják az összképet.

Az egész képregény kissé tudathasadásos, mintha nem tudná eldönteni, hogy csak egy maroknyi szereplővel előadott bosszúfilmet próbál imitálni, minimális történelmi kontextussal, vagy az 56-os forradalomnak akar emléket állítani igazi, hazafias, hús-vér hősökkel, némi fogyasztóbarát fikcióval körítve, de még a realitás határán belül maradva.”