Igaz, ami igaz, az időzítés nem sikerült valami fényesen, de egyértelműen egy olyan kiadványt hoztak létre, amely az európai, frankofón képregénypiacnak is dicsőségére válna.
„Magáról a forgatókönyvről már nem tudok ilyen lelkesen nyilatkozni: tisztában vagyok vele, hogy a megrendelő kérésére az oldalak tetemes részét újra kellett írni és rajzolni, de a végeredmény szempontjából a dramaturgiai bakik (a 9. és 10. oldalon a búcsúzkodás közben szinte ugyanaz a dialógus hangzik el, mintha elsőre nem értené meg az olvasó), a kétdimenziós karakterek (mint a szovjet antagonista, akinek azzal alapozzák meg az egyetlen, B-filmekben már végletekig elkoptatott jellemzőjét, hogy agyonlövi a sebesült felkelők kivégzésénél hezitáló beosztottját, majd »még valaki?«felkiáltással körbenéz) és a színpadias deus ex machinák (Angyal megmenekülése a Molotov koktélos akciója után) meglehetősen lerontják az összképet.
Az egész képregény kissé tudathasadásos, mintha nem tudná eldönteni, hogy csak egy maroknyi szereplővel előadott bosszúfilmet próbál imitálni, minimális történelmi kontextussal, vagy az 56-os forradalomnak akar emléket állítani igazi, hazafias, hús-vér hősökkel, némi fogyasztóbarát fikcióval körítve, de még a realitás határán belül maradva.”
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A miniszterelnök politikai igazgatója az Index Konkrétan című műsorában elmondta: az 1956-ról szóló mondatának elferdítői éppen azok, akik '56-ból vezetik le Ukrajna katonai megsegítését.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
Miért mennénk Amerikáig, ha újat és izgalmasat kívánunk felfedezni, mikor a csodás Európa és az ősi Itália megannyi titkot és meglepetést rejteget?
Évtizedeken át csak úgy hivatkoztak rá, mint a világ egyik legjobb filmje. A BLM óta mégis örülhetünk, hogy egyáltalán megemlékezhetünk az Elfújta a szél 85. születésnapjáról.
Érdekes lesz majd követni az úgynevezett nemzetközi közvélemény reakcióját.
