A lázadó értelmiség

„Sajátos alcsoportja az értelmiségnek a polgári értelmiségiek tábora. Ők azok, akik többnyire – jóllehet vonakodva – egyetértenek a jobboldali kormányok céljaival, ám rendre ízlésproblémájuk van az eszközökkel. A polgári értelmiség arról ismerszik meg, hogy azt mondja: »most szólunk«.

Szalonjaikban ingatják a fejüket a nyugati egyetemek safe space/gender, és szólásszabadság-ellenes őrületek miatt, ám ha a jobboldali politika egy picit is ráijeszt az épp kikelni készülő safe space/gender Alien-tojásokra, már emelkedik is a Morál mutatóujja. Mert persze kéne ezek ellen küzdeni, de nem így. A »nem így« a leggyakoribb értelmiségi kívánalom. Ilyenkor méltányosságra, egyenlőségre és hasonlókra utalnak, mintha a többi értelmiségi amúgy méltányosan és egyenlőként bánna velük. Ezzel még akár tisztában is lehetnek, de ugye a Morál megköveteli, hogy ők mégis így tegyenek. Ettől különbek. Ők az értelmiség Stockholm-szindrómásai. Náluk is megvannak a rituálék, a petíciózások, van saját Bibó-idézetük is Lord Actontól. Van utánpótlás is, Solymosi Frigyes után érkeznek a mindigellenzékiek és a Mandiner cuckservativejai.”