Orbán legfeljebb egy robotinváziótól tarthat

„– De miért foglalkoztatja a messzi jövő világa a politológust?

– Például azért, mert steril környezetet szolgáltat ahhoz, hogy a jelenlegi tudásunk alapján megvizsgálhassuk az emberi társadalom alapértékeit, ugyanakkor túl is mutat az aktuális ismere­­tein­­ken, és modellként alkot meg olyan elképzelt világokat, amelyek ma még nem léteznek. A társadalomtudománynak régóta természetes területe a sci-fi és a fantasy világa: egyrészt elemzi, hogy milyen hatalmi struktúrák épülnek fel az elképzelt univerzumokban, másrészt vizsgálja, hogy a tudományos-fantasztikus populáris kultúra miként hat vissza korának társadalmára.

– Ezek szerint ha ön sci-fit fogyaszt, akkor nem csupán szórakozik, hanem egy modellkísérletet is tanulmányoz?

– Abszolút. A jó sci-fi egyrészt megvizsgálja azokat a tendenciákat, amelyek mentén leírhatók a társadalmi változások, másrészt reflektál saját korunk legfőbb kihívásaira is. Lukács György a hatvanas években írt egy esszét Szolzsenyicinről, ebben arról értekezett, hogy az extrém körülmények – például a halálközelség egy tüdőszanatóriumban vagy egy koncentrációs táborban – kimozdítják az embert a megszokott környezetéből, és arra kényszerítik, hogy új alapokra helyezve vizsgálja meg az alapvető értékeket. A különleges helyzetek próbára teszik a legszilárdabbnak tűnő normákat is. Ez az elmélet a sci-fire is igaz.”