Miben tévednek a liberálisok, amikor diszkriminációt kiáltanak?

„A faji alapon elkülönített ivókutak a rasszista diszkrimináció egyik formája voltak – méghozzá olyan kontextusban, amelyben ez teljesen irreleváns volt –, és így a feketéket másodlagos állampolgárokként kezelte pont azért, mert feketék voltak. A lényeg éppen ez volt, hogy faji alapon sorolják be az embereket, azért, hogy a feketéket alsóbbrendűként kezelhessék.

Ennek eredményeként az ilyen eseteket joggal sorolták be úgy, mint  az emberi méltóságot sértő, faji alapú diszkrimináció, és – lévén államilag támogatott, széleskörben elterjedt és jól körülhatárolható probléma –, joggal voltak tették törvénytelenné.

Az amerikai történelem folyamán a lányok és nők nem részesülhettek ugyanolyan oktatásban, mint a fiúk és férfiak. Ez a fajta diszkrimináció a nemen alapult, és így kizárta bizonyos oktatási területekről és bizonyos oktatási szintekről a nőket, akkor is, ha egyébként tehetségesek voltak.

Mint a faji diszkrimináció esetében, ez a fajta megkülönböztetés is egy bizonyos jellemzőt (a nemet) vett figyelembe, és annak alapján a férfiaknál alábbvalónak kezelte a nőket. A törvény tehát joggal tekintette ezt is megalapozatlan diszkriminációnak, és mivel ez is széleskörű, jól körülhatárolható és államilag érvényesített diszkrimináció volt, ezért az z Education Amendments kilencedik pontja joggal biztosította a lányok és nők részére az egyenlő oktatási jogokat. (…)

Amikor ezt a módosítást érvénybe léptették 1972-ben, és annak végrehajtási szabályait kihirdették 1975-ben, a törvény világossá tette, hogy a nemi alapú elszállásolás, a külön öltözők és mosdók férfiak és nők részére nem jelentenek jogtalan diszkriminációt. Ezen esetekben ugyanis habár a nemre alapozódik a megkülönböztetés, de nem kezelik a nőket alacsonyabbrendűnek a férfinál. Pontosan olyan esetben történik ilyenkor megkülönböztetés (»diszkrimináció« - a megkülönböztetés nem pejoratív értelmében),amikor számít a nem: ez a megkülönböztetés elismeri a szóban forgó, elsődleges nemi jegyeket, fizikai-biológiai különbségeket, amelyek épphogy számítanak a szállás, az öltözők és mosdók esetében. (…)

 Mindennek eredményeként nem tekintjük a nemi alapon létrehozott öltözőket, mosdókat diszkriminatívnak, és a jog explicite magáévá tette a józan ész ezen megfontolásait, egyben a faji alapú diszkriminációt joggal tette törvénytelenné. (…)

Az, hogy csak nők lehetnek terhesek, az nem játszik szerepet azon, lelkiismeretes orvosok és nővérek döntésében, akik elutasítják a még meg nem született magzatok megölését. Az LMBT-aktivisták azon álláspontja, hogy a férfiak is lehetnek terhesek, elvezet minket a lényeghez: az életpárti orvosok elutasítják az abortuszt mind a terhes nők, mind a terhes »férfiak« (azaz a magukat férfiként beállító nők) esetében. (…)

Képzeljünk el egy virágárust, aki elutasítja mindent LMBT vásárló kiszolgálását, csak mert azok LMBT-k. Ezt joggal mondanánk a méltóságot sértő diszkriminációnak, mert annak a puszta tudomása, hogy az illető vásárlók LMBT-k, nem kellene, hogy befolyásolja a virágárus döntését, mivel a két dolog nem áll kapcsolatban egymással.

De gondoljunk bele Baronelle Stutzman, egy 71 éves nagymama esetébe, aki majdnem egy évtizedig szolgált ki egy meleg vevőt, ezután azonban nem volt hajlandó esküvői virágot csinálni neki.

A vevő szexuális orientációja nem játszott szerepet Stutzman döntésében. Az a hite, hogy a  házasság egy férfi és egy nő szövetsége a nemi komplementaritás alapján, nem az LMBT-személyek iránti ellenérzésen alapult. Amikor azt mondja, csak valódi esküvőkre tud esküvői virágot csinálni, nem diszkriminál a szexuális orientáció alapján. (…)

Egy kórház, ami elutasítja, hogy egy transznemű kificamodott bokáját kezelje, csak azért, mert az illető transznemű, megalapozatlan diszkriminációt követ el, de a kórház, ami elutasítja, hogy kioperálja egy magát férfiként identifikáló nő teljesen egészséges méhét, nem követ el nemi alapú vagy szexuális orientációra alapozott diszkriminációt.”