„A Momentum tehát látszólag újra fontos ügyről beszél, ám valójában ismét csak politikai manipuláció az, amit művelnek. Ha ez az új politikai kultúra, akkor köszönet, de inkább hagyjuk: ez még a jelenlegi baloldali-liberális politikai cinizmusnál is rosszabb. Miközben e kezdeményezéstől teljesen függetlenül ki kell mondanunk, hogy a rákosista és kádárista diktatúra időszakának történelmi elszámoltatása igen fontos, sőt nagyon fontos ügy, és valóban sajnálatos, hogy 27 évvel a rendszerváltás után Magyarországon a lusztrációnak még eddig kevés nyoma volt – ha volt egyáltalán. A momentumosok fordítva ülnek a lovon: a kádári titkosszolgálatok által beszervezett ügynökök nevét szeretnék nyilvánosságra hozni, de éppen ez az, ami nem vezet sehová. (...)
Nyilvánvaló, hogy a rendszerváltás lelkes légkörében kellett volna átfogó elszámoltatást és lusztrációt végrehajtani. Nyilvánvaló, hogy az első szabadon választott kormánynak volt erre a legnagyobb, történelmi lehetősége. És nyilvánvaló, hogy ebből nem lett semmi, és ez tény, és ezen semmiféle utólagos magyarázkodás, erőlködő mentségkeresés és az elmaradt forradalomra való hivatkozás nem segít. Ha ugyanis nem lenne világos: ha vér nem is folyt az utcákon, ami 1989–1990-ben történt, az politikai tartalmát illetően forradalom volt, tehát az új hatalomnak minden erkölcsi felhatalmazása adott volt ahhoz, hogy annál azért tényleg sokkal többet tegyenek, mint amit tettek – vagyis a semmit.”