Ami a szívemen, az a Twitteren

„De vajon ez a kommunikáció tudatos-e Trump részéről? Igaz-e a közismert frázis parafrázisa, mely szerintem most úgy szól, hogy »Ami a szívemen, az a Twitteren?« Egy biztos. A Twitter segíti az elnöknek megkerülni az általa gyakran hazugnak és álhírgyárnak titulált hagyományos szerkesztő és kapuőr centrikus médiát. Képes lesz közvetlenül kommunikálni a polgárokkal. Megragadja a figyelmüket. És mindez egy tudatos stratégia része lehet. Kritikusai ezzel szemben azt állítják, hogy beiktatása után már nem kellene tovább tweetelnie. Úgy gondolom, hogy a kritikusai tévednek.

Trump előtt Barack Obama Twitter és Facebook használatát a demokratákhoz közel álló média szerette és üzeneteit lelkesen fogadta. Social media presidentnek hívták. Hogy miért? Mert Obama általában pozitív üzenetek közvetített, és nagyon ritkán vitatta meg a problémákat online, alig konfrontálódott. Célja volt megfelelni a saját politikai táborának, nekik szólt. Ellenfeleit nem provokálta. Ezzel szemben Trump nem csupán információkat közvetít, de a nyilvánosság tereként is használja a közösségi médiát. Vádol, védekezik és visszatámad. De mindenek előtt közösséget szervez. Jól ismerte fel, hogy azzal, hogy közvetlenül tud szólni, párbeszéd alakul ki közte és a választók között. Mindenesetre érdemes figyelni az eseményeket. Az elkövetkező pár év dönti majd el, hogy a fontos bejelentéseket a politikusok világszerte a közösségi médiában teszik-e majd, csökkentve ezzel például a sajtótájékoztatók és végső soron a választási tévéviták jelentőségét is. Könnyen lehet, hogy a jövő évtizedben a hivatalos közlöny helyett egy-egy intézkedésről is a Facebookról és a Twitterről értesülünk. És még talán az is elképzelhető, hogy a hagyományos diplomáciai csatornákat felváltja majd az online üzengetés, a kényes ügyekről folyó vita, a politikusok és államfők közti párbeszéd pedig a Facebook posztok és tweetek alatt zajlik majd a felhasználók árgus szemei előtt? A politikai kommunikáció ilyen típusú átalakulásával pedig a nyilvánosság szerkezete is megváltozik majd. Ennek veszélye is van. A digitális írástudók például mind tájékozottabbak lesznek. A többiek pedig majd kiszorulnak a közügyekről szóló vitákból.”