„Ám a negyvenötödik amerikai elnök nem csak azért tökéletes, mert táncol a libtardáltak idegein – mondhatni, ez a minimum, ami elvárható tőle. Ami valóban fantasztikussá teszi, az az, hogy Trump igazi punkként nemcsak őket mosta le a pályáról, hanem az igazi konzervatívokat is, vagy ahogy Amerikában nevezik őket, a »cuckservative«-okat. Őket, ahogy a haladókat is, úgy tűnik, Trump megragadta a puncinál, aztán vérezni kezdtek ott, ahol vérezni szoktak.
A cuckservative-ok – ez nagyjából az ottani mindigellenzéki média – létrehozták a #NeverTrump frontot, hogy ország-világ előtt kinyilvánítsák, nem támogatják az elnökjelöltet. A többségük nyilván hasonlóképpen gondolkodott, mint haladó bőrrokonaik, igazi tanújelét adva annak az értelmiségi politikai éleslátásnak és bölcsességnek, ami sajnálatos módon csak a keleti és a nyugati parton terem: Trump úgysem lesz elnök.
(…)
Úgyhogy manapság önmagunk színvonalas szórakoztatása érdekében érdemes a nemzetközi és hazai progresszív médiakészlet mellé fölvenni a National Review-t (jóllehet, ők nem mindig a »cuck«álláspontot képviselik), figyelni, ahogy John McCain és Lindsay Graham toporzékolnak, időről időre visszalátogatni a neokon Bill Kristol twitterjére (ő valószínűleg szívesen lenne egy alternatív neokon-igazikonzervatív adminisztráció Steve Bannonja, de nem lesz). A libnyaf mellé szorosan felzárkózó jobbnyaf idehaza és a tengerentúlon is páratlanul kellemes időtöltést ígérnek.”