Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Úgy tűnik, a jelenlegi kormányzati szabadságharc ellenére a gazdaságban megmarad a külföldtől való erőteljes és indokolatlan függőség.
„Képletesen szólva a magyar gazdaság versenyképessége egy könnyűszerkezetes, bármikor elbontható gyárcsarnok lehetne. Ebben az összeszerelő üzemben az egyik oldalon alacsony képzettségű melósok tartják az anyát, a másikon pedig ugyanilyen melósok csavarják bele a csavart. Ám nemhogy a készülő termék, de még a kezükben lévő import csavarhúzó, az importcsavar és az anya is külföldi eredetű. Ott tartunk, hogy hat év telt el a „nemzeti erők” gazdaságpolitikai forradalmának kitörése óta, de a honi cégek részvétele és teljesítménye továbbra is megszégyenítően alacsony, a magyar gazdaság belső erőforrásai továbbra sem léteznek.
Pedig történelmi lehetőség előtt áll hazánk, amióta megnyíltak az Európai Unió pénzcsapjai. Korábban soha nem látott mértékben ömlik a friss pénz évek óta a gazdaságba. Azonban ennek célja is van, méghozzá a jövő. A későbbi növekedés alapjait kell megteremteniük több ezer milliárd forintnyi összegeknek. Azért, hogy a tehetséges, sikeres, alkotóképes hazai vállalatok létrejöjjenek és erőre kapjanak. Ám ahogy Róna Péter közgazdász fogalmazott, a kormány nem ezt a célt követi, hiszen a rendelkezésére álló forrásokat kontraszelekcióval osztogatja, pazarolja el. Leginkább hozzá közel álló, tehetségtelen klienseinek adja oda. Ebből így nem versenyképes gazdaság lesz, hanem csupán pár elégedett milliárdos és elégetett milliárdok.”