„Mondjuk úgy, rendhagyó visszatekintés az évre. Inkább játékos, mintsem komoly. Apró és megosztható benyomások, őszinte és emberi mozzanatok. Borászokról, szakmáról, rólunk. Arról, hogy valahol összeköt mindenkit ezernyi laza kötelék, ennélfogva sok mindenben azonosak vagyunk. Ezáltal sikeresek is. Közösen.
Ahogy végig gondolom az évet, elsőként az a tavaszi nap jut eszembe, amikor a Balaton vize haragos volt, hullámok csapódtak a partra. Mennyire jó volt betérni Légli Ottóhoz, ahol a kerámiacsempék mögött barátságos tűz pattogott és a frissen megválasztott ágazatvezető lelkesen sorolta a kitörési pontokat. S lám, azóta megalkotta csapatával a borágazati stratégiát és az albizottsági ülésen kiállt a borászok akarata mellett.
Tavasszal jó érzés volt a düsseldorfi Proweinon a Wines of Hungary arculatba öltözött közösségi standon ücsörögni, látni, hogy a kimondhatatlan nevű szőlőfajták címet viselő előadáson fürtökben lógtak a szakértők. Ott ismerkedtem meg a Carpinus borászat egyik óborával, amely számomra az idei év egyik felfedezettje (a másik a Csobánci Bormanufaktúra Pinot-ja). Itt kóstoltam életemben először mákpárlatot a Gedeon Birtok vezetője jóvoltából, emlékszem, micsoda délután volt. Soha annyit még nem nevettünk.”