Tény, hogy a szó Franciaországban sem korábban, mint néhány évtizeddel ezelőtt kezdett elterjedni. Valamivel azután, hogy a Chablis-ról kiderült, hogy több mint üdítő ital. Az ásványos jelzőt mai napság legtöbbször Chablis-kkal, Loire-menti fehérekkel, rajnai tételekkel kapcsolatban használják Nyugaton. Itthon somlói bazalton, mádi riolittufán vagy csopaki permi homokkövön termett borok jelzője. Leginkább chardonnay-k, rajnai rizlingek, chenin blanc-ok és igen… olaszrizlingek. Jelzőként inkább jó savú tételekre, mint régies, alkoholos borokra aggatják.
Jó, de akkor mégis mit érezhetünk, amikor az illatban krétát, tűzkövet, petrolosságot érzünk? Kutatók az élesztősejtek héjában, az illatokat felszabadító enzimek szerkezetében fedeztek fel ásványi anyagokat. Az említett szőlőfajták erjesztése során is felszabadulhatnak szerintük olyan (zömmel kén-) vegyületek, illatanyagok, amelyeket a kóstolók minerálisként azonosítanak. A zamatokban ritkán előforduló sós ízek jöhetnek magnézium- vagy nátrium-kloridból.”