Gyergyóremete végében van egy hely, amit Lúdfarkának neveznek. Ahol a madár ugyan jár, de a villanyvezeték már nem képes megközelíteni. Mégis emberek laknak ott, az egyik házikóban például hat kis szempár pótolja a gázlámpa fényét. Iskola ez, ahová ha csak egyszer is, egyetlen órára betér az ember, leckét kap. Például lemondásból.
„Gyergyóremete végében van egy hely, amit Lúdfarkának neveznek. Ahol a madár ugyan jár, de a villanyvezeték már nem képes megközelíteni. Mégis emberek laknak ott, az egyik házikóban például hat kis szempár pótolja a gázlámpa fényét. Iskola ez, ahová ha csak egyszer is, egyetlen órára betér az ember, leckét kap. Például lemondásból.
Autóban ülünk, számomra eddig ismeretlen irányba haladunk. Sofőröm is alig ismerős, így jól jön a bemutatkozása. Azt mondja, a világ legszebb szakmája az övé. Nem hagyja, hogy találgassak. Tizenhat éve vallástanár. Azt állítja, ez a hivatás nem alkalmas önmagában csak elméleti tudás átadására, az ő diákjai egytől egyig praktizálnak is. »A nyolcadik osztályt egy gyerek sem fejezi be nálam úgy, hogy ilyen helyekre el ne vigyem. Látniuk kell, összehasonlítaniuk, hogy élnek más gyermekek. Aki ezt az utat megjárja, zokszó nélkül tér haza« – mondja Puskás Imre.
(...)
Nem jó külön-külön sírni
Célba érünk. Nyitott kapuval fogadnak. A kivénhedt portabejáró talán alkalmatlan is a bezárásra, igaz, sok értelme nem is lenne zárogatni. Az ajtón kopogtatásra sokan válaszolnak: a huszonnyolc éves anyukát kórusban követik a gyerkőcök. A legnagyobb mindössze második osztályos, Valentina, aztán jön Andráska, Szilárd, Szilvia, Emese, a legkisebb pedig, Anita három hónapos. »Én eltetetésre nem jártam soha, azon nem gondolkodtam, hogy valamelyiket megöljem« – magyarázza a bőséges gyermekáldást az édesanya.
Aranka Palotailván született, elégedett mosollyal emlékszik gyermekkorára. Aztán Remetére jött dolgozni, itt is kérték férjhez. Ebből a házasságból született a két nagyobbik gyermeke. A frigy nem tartott holtáiglan, új férfihez került, élettársként élnek együtt további négy gyerek szüleiként. Így találkoztak kicsik és nagyok, azaz Kis Aranka és Nagy Antal. A családfő fakitermelésből szerzi a kenyeret, az ország másik részén van munkaadója, így kéthetente egy-egy hétvégére jön csak haza.
Andráska és a legkisebb csemete kivételével a többi gyermek jelenleg Böjte Csaba szárhegyi otthonába jár, bentlakók, csak hétvégenként és vakációban hozza haza édesanyjuk. De ezen mindenki változtatni szeretne, főleg a gyermekek. »Nem jó ez így nekünk, szeptembertől ide szeretném beíratni iskolába, hogy itthonról járjanak. Amikor elviszem Szárhegyre, s otthagyom, én itthon sírok, s ők ott.«”
(...)
Kátai-Németh Vilmos azt írta, mostantól ismét szabadon fogadhatnak el támogatásokat az intézmények, de természetesen nyilvántartásba kell venniük azokat, hogy ne történhessenek visszaélések.
Most sem lehet oka panaszra a Tisza Pártnak – több mint 700 millió forintos állami támogatást kaptak. A Magyar Közlönyből a pártok alapítványainak juttatása is kiderült.
A stabil értékrend, a közösség és a személyesség legalább olyan fontos szemponttá vált az iskolaválasztásban, mint maga az oktatás. Milyen kihívásokkal kell a pedagógusoknak megbirkózniuk, és miben más ez, mint tíz-húsz éve?
Az ügy különösen érzékeny annak fényében, hogy Németországban évek óta emelkedik az antiszemita incidensek száma.
A legnagyobb összeggel a műtrágyakirály Bige László és családja támogatta a jelenlegi kormánypártot, de olyan nevekre is fény derült, mint Romsics Ignác vagy Mellár Tamás.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Három ingatlant, két járművet és jelentős külföldi befektetéseket tüntetett fel vagyonnyilatkozatában Hegedűs Zsolt.
