„Gyergyóremete végében van egy hely, amit Lúdfarkának neveznek. Ahol a madár ugyan jár, de a villanyvezeték már nem képes megközelíteni. Mégis emberek laknak ott, az egyik házikóban például hat kis szempár pótolja a gázlámpa fényét. Iskola ez, ahová ha csak egyszer is, egyetlen órára betér az ember, leckét kap. Például lemondásból.
Autóban ülünk, számomra eddig ismeretlen irányba haladunk. Sofőröm is alig ismerős, így jól jön a bemutatkozása. Azt mondja, a világ legszebb szakmája az övé. Nem hagyja, hogy találgassak. Tizenhat éve vallástanár. Azt állítja, ez a hivatás nem alkalmas önmagában csak elméleti tudás átadására, az ő diákjai egytől egyig praktizálnak is. »A nyolcadik osztályt egy gyerek sem fejezi be nálam úgy, hogy ilyen helyekre el ne vigyem. Látniuk kell, összehasonlítaniuk, hogy élnek más gyermekek. Aki ezt az utat megjárja, zokszó nélkül tér haza« – mondja Puskás Imre.