Nincs végzet, csak ha bevégzed – Assassin's Creed

„Nagyjából teljes párhuzamba helyezhető, mi nem stimmelt ezzel a két filmmel. Bugyuta szövegkönyv és néhol széteső szkript. A probléma az, hogy ha ezzel a kettővel baj van, onnantól kezdve hiába kifogástalan a látvány, hiába korrektek az alakítások, a film úgy suhan el mellettünk, mint egy célt tévesztett nyílvessző, ráadásul ha netán el is talál minket, annak erőtlensége okán sérüléseink csupán felületiek lesznek. Persze ez a látlelet nagyjából megfigyelhető az elmúlt pár év blockbustereinél is. Irdatlan sebességgel, bekötött szemmel robognak a teljes érdektelenségbe. Pár hónappal a bemutatóik után pedig már csak a hypermarketek leértékelt DVD polcai emlékeztetnek rá, hogy valaha pár órára beszíneztek (vagy beszennyeztek) egy gyöngyvásznat. (…)

Annak ellenére, hogy ez a sztori kicsit kusza és a részletek alulmagyarázottak, egy leheletvékony kis váznak elmegy, amire felültethetik az olykor döbbenetes látványt és a realisztikusan bemutatott akciózást. Felejtsd el a túlesztétizált, belassított, CGI által kiherélt akciószekvenciákat. Amit itt látsz az testközeli, veszettül dinamikus, megfelelően koreografált, mentes a pózőr beállításoktól és dübörögteti az ereidben a vért. Justin Kurzel direktori teendőit nem tudom leszólni, mert a színészvezetése jó, a látvány - akárcsak az előző filmje, a Macbeth esetében - egyszerűen brutális, a tempó megengedi az építkezést és minden ügyetlenül elkottyantott nagyduma élét elveszi Fassbender rákövetkező grimasza vagy odaszólása. Ő megint nem tudott hibázni, hiszen a jelenkor egyik legjobb színészeként megint kihozott mindent a szerepéből. A partnereként játszó Marion Cotillard sem rossz, hiába adnak a szájába borzasztóan megírt szövegeket.”