„Pedig a film helyenként majdnem úgy dübörög, mint a Mad Max, a középkori Madridban játszódó akciójelenetek vérprofik, a büdös, füstös városban még szinte a szagokat is lehet érezni, a zenét eszméletlenül eltalálták, az akciók pergők, jól megkoreografáltak. Ezek a részek a film csúcspontjai, még úgy is, hogy a múltbéli karakterekről sem sok derül ki, ráadásul mivel a jelenbéli szálban tudjuk, hogy mi a végkimenetele a múltbéli eseményeknek, izgulni nagyon nincs miért, marad az öncélú látvány.
Csak sajnos létezik egy jelenbeli szál, amelyben vannak szereplők, akik beszélnek, és amikor megszólalnak, az valami tragikus. Élettelen, bűnrossz párbeszédek papírmasé karakterek szájából, amire csak rátesz maga a történet, aminél bármelyik videójáték sztorija érdekesebb. Az Assassin’s Creed játékok szerintem pont a múltbéli sztori miatt működnek, az Abstergónál játszódó jelenbeli mellékszálak az összes részben, amit láttam, mind idegesítő, unalmas közjátékok voltak csupán, egyetlen előnyük, hogy a játékidő elhanyagolható százalékát tették ki, nem többek pihentető közjátéknál. Ehhez képest a filmben a játékidő háromnegyede a jelenben játszódik, és kb. fél óra juthat mindössze a spanyol inkvizícióra, itt is csak pár mondatot darálnak el spanyolul, aztán már tolják is az akciót, igazi történet, jellemek egyáltalán nincsenek.”