Francia előválasztások: Sarkozy kiesett, jöhet az autentikus, kemény jobboldal?

„A három dobogós közül kezdjük a bronzérmes Nicolas Sarkozyvel! Ő volt a legtrumpistább az összes jelölt közül. A tucatnyi korrupciógyanús ügyben érintett exelnök ideje jó részét a bíróságokon tölti, de ez nem akadályozta abban, hogy a nép nevében hirdessen harcot az „elit” ellen. Elvégre Trump szavazói sem akadtak fenn azon, hogy milliárdos hősük sem adót nem fizet az államkasszába, sem bért nem fizet a munkásainak. Az amerikai republikánusok majmolásának és a trumpizmusnak karikatúra-szerűen abszurd megnyilvánulása volt Sarkozy részéről a kampányban, hogy elkezdett klímaszkeptikus húrokat pengetni; pedig egykor a legzöldebb jobboldali volt. Végül túl sok volt a pálfordulás, nem jött be a trumpizmus: harmadik helyezettként elvérzett.

A 2. fordulóba jutott két jelölt: két ex-miniszterelnök. A győztes François Fillon épp a „mi” Sarkozynk miniszterelnöke volt, Alain Juppé pedig Jacques Chirac-é. Alain Juppé a mérsékelt jobbközép imázst építette a kampányban. Pedig ő volt az, aki 1995-ben az 1968-as diáklázadás és sztrájk óta legnagyobb tiltakozást váltotta ki TB- és nyugdíjreformjával. Az volt az az időszak, amikor – párizsi egyetemistaként – autóstoppal mehettem a kollégiumból az egyetemre: az általános sztrájk következtében a tömegközlekedés leállt, de a szolidaritás új formái születtek: luxuscitroënekbe ültek az iskolába autóstoppoló arab bevándorlógyerekek, a nagy szociológus, Pierre Bourdieu pedig sztrájkoló buszsofőröket agitált.

François Fillon Vlagyimir Putyin kedvence. Az első fordulóban, meglepetésre, ő végzett az élen. Méghozzá elég nagy előnnyel. És a második forduló előtt Sarkozy is támogatásáról biztosította. Ezzel mintha már el is dőlt volna a választás. Pedig eddig inkább afféle szürke apparátcsik, technokrata volt; azért is lehetett 5 évig miniszterelnök, mert hagyta Sarkozyt tündökölni. Korábban »szociális érzelmű gaullistaként« indult, de a mostani programja alig különbözik a többiekétől : ÁFA-emelés, társaságiadó-csökkentés, nyugdíjkorhatár-emelés, az elbocsátások megkönnyítése, a közalkalmazottak kiemelt munkajogi státusának gyengítése és tömeges elbocsátása, atompártiság, a környezet- és fogyasztóvédelmi szempontból kulcsfontosságú »elővigyázatossági elv« eltörlése vagy lazítása, új börtön-férőhelyek tízezres nagyságrendben stb.

Programszinten ez a klasszikus neoliberális/neokonzervatív agenda maga a jobboldali konszenzus. Amit Fillon thatcheri következetességgel képvisel, Juppé kicsit finomabban. A bevándorlóellenességről és terror-paranoiáról nem is beszélek, mert abban is szinte mindannyian próbálnak rálicitálni a baloldalra, ami viszont nem is olyan könnyű: az állandósított szükségállapot, a kormányzati szintre emelt iszlamofóbia nehezen überelhető (lásd: Manuel Valls szocialista miniszterelnököt, aki maga is beleállt a Burkini-vitába).”