„Jogos a bünti. Az egész osztály bent marad tanítás után, és százszor leírja: »Nem«. Ha már a szavazólapon nem voltunk képesek beikszelni. Nincs többet össze-vissza firkálgatás, vicces plakátok, mémek rajzolgatása. Készül az új törvény: plakáthely sem lesz, ha nyavalyogtunk a kék plakáterdő miatt, most megkaptuk. Egy cetlit se ragaszthatunk ki sehová, hiába hirdetnénk lakást vagy nyelvórát. Ha csak nem nyerünk koncessziót, és nem írunk a gyerek legvastagabb filctollával 2 négyzetméteres óriáscetlit, mert eztán egy hirdetés csak 2 és 9 négyzetméter közötti méretben kerülhet ki. Saját házunk falára sem tehetünk ki semmit, ha az ingatlan »a közterületről látható«. A pincébe talán igen, hacsak nem látni be az ablakon a közterületről. A törvényjavaslat szerint minden reklámcégtől elveszik az eddigi plakáthelyeit, és majd a zömmel fideszes önkormányzatok újraosztják a megbízhatóknak. A trafiknál már bevált. A cél a »tiszta városkép«, nem ám az ellenzék plakátolásának korlátozása, vagy Simicska hirdetési cégének tönkretétele. Ugyan!
És büntiben nincs többet olvasgatás a pad alatt, büdös kölkek, figyeljetek a tanító bácsira! Ha valaki mindenáron olvasni akar, ott vannak a kötelező olvasmányok. A pornó meg a horror megrontja a gyermeki elmét, el kell zárni előlünk. A Népszabadság pedig tiszta politikai pornográfia, csupa disznóság volt benne, meg rémtörténetek főbankárról, propagandaminiszterről. Még az kéne, hogy a paplan alatt olvasgassuk. Népszavazás nem kellett, Népszabadság meg igen? Még mit nem!